A londoni ezüsttel teljes lett Márton Anita kollekciója: a fedett pályás és szabadtéri Eb-érmek, az olimpiai bronz és a fedett pályás vb-ezüst után szabadtéren is világbajnoki érmet szerzett. Csütörtök délelőtt érthetően jókedvében találtuk.
– Volt nagy ünneplés az éremszerzés után?
– Nagy nem, de kicsi azért volt. A csapat szálláshelyén koccintottunk egyet a sikerre. Aztán meg egy jót beszélgettünk azokkal a versenyzőtársakkal, akiknek már véget ért a világbajnokság. Az igazi ünneplés majd otthon, Szegeden lesz.
– Ha valaki előzetesen garantálja az ezüstérmet, elfogadta volna?
– Gondolkodás nélkül.
– Azért kérdeztem, mert többször is nyilatkozta, hogy aranyérmet szeretne nyerni.
– Ez tényleg így volt, de a súlylökésben, mint minden sportágban, egy világversenyen többnyire mindenki aranyat szeretne nyerni. Engem is elsősorban a győzelem motivál, az a cél, de az ezüsttel sem vagyok boldogtalan.
– Jól kezdődött a verseny, aztán kicsit hátrább csúszott. Majd jött az utolsó dobás.
– Előfordult még olyan is, hogy ötödik voltam, a jamaicai lány is túldobott, csak az utolsó kísérletem után éreztem, hogy megvan az érem. Azt, hogy megint az utolsóra tudtam javítani, annak tulajdonítom, hogy nagyon jó formában érkeztem Londonba, és hittem abban, hogy ki kell jönnie egy nagy dobásnak. Az időjárás egyáltalán nem volt kegyes hozzánk. Persze ez mindannyiunk dolgát megnehezítette.
– Mekkora hátrány a súlylökésben az eső és a hideg?
– Nagyon zavaró az eső, de még rosszabb volt, hogy lehűlt a levegő. Még szerencse, hogy a dobások között be tudtunk húzódni egy kis részre, a stadion fedett területére.
– Többek között legyőzte az olimpiai bajnok Michelle Cartert is.
– Mi, körülbelül heten, csak centiméterekre vagyunk egymástól. Bárhol, bármikor lehetsz első, de hetedik is. Sokat számít a pillanatnyi forma és a koncentráció.
– A hazatérés után következik a jól megérdemelt pihenés?
– Pihenés nem lesz, itt, Londonban még diszkoszvetésben indulok, aztán otthon folytatom az edzéseket, mert augusztus 24-én Zürichben már Gyémánt Liga-verseny lesz. A világbajnoki ezüstérem is kötelez. Szeretnék még az idén országos csúcsot elérni.
– Nagy nem, de kicsi azért volt. A csapat szálláshelyén koccintottunk egyet a sikerre. Aztán meg egy jót beszélgettünk azokkal a versenyzőtársakkal, akiknek már véget ért a világbajnokság. Az igazi ünneplés majd otthon, Szegeden lesz.
– Ha valaki előzetesen garantálja az ezüstérmet, elfogadta volna?
– Gondolkodás nélkül.
– Azért kérdeztem, mert többször is nyilatkozta, hogy aranyérmet szeretne nyerni.
– Ez tényleg így volt, de a súlylökésben, mint minden sportágban, egy világversenyen többnyire mindenki aranyat szeretne nyerni. Engem is elsősorban a győzelem motivál, az a cél, de az ezüsttel sem vagyok boldogtalan.
– Jól kezdődött a verseny, aztán kicsit hátrább csúszott. Majd jött az utolsó dobás.
– Előfordult még olyan is, hogy ötödik voltam, a jamaicai lány is túldobott, csak az utolsó kísérletem után éreztem, hogy megvan az érem. Azt, hogy megint az utolsóra tudtam javítani, annak tulajdonítom, hogy nagyon jó formában érkeztem Londonba, és hittem abban, hogy ki kell jönnie egy nagy dobásnak. Az időjárás egyáltalán nem volt kegyes hozzánk. Persze ez mindannyiunk dolgát megnehezítette.
– Mekkora hátrány a súlylökésben az eső és a hideg?
– Nagyon zavaró az eső, de még rosszabb volt, hogy lehűlt a levegő. Még szerencse, hogy a dobások között be tudtunk húzódni egy kis részre, a stadion fedett területére.
– Többek között legyőzte az olimpiai bajnok Michelle Cartert is.
– Mi, körülbelül heten, csak centiméterekre vagyunk egymástól. Bárhol, bármikor lehetsz első, de hetedik is. Sokat számít a pillanatnyi forma és a koncentráció.
– A hazatérés után következik a jól megérdemelt pihenés?
– Pihenés nem lesz, itt, Londonban még diszkoszvetésben indulok, aztán otthon folytatom az edzéseket, mert augusztus 24-én Zürichben már Gyémánt Liga-verseny lesz. A világbajnoki ezüstérem is kötelez. Szeretnék még az idén országos csúcsot elérni.
