Tapolcától délre a Szent György-hegy szőlőskertjeinek zöldellő lejtőin három kisközség osztozik: az edericsi Meleg-hegy felé néző zsákfalu, Raposka, valamint Hegymagas, a Badacsony felőli oldalon pedig Kisapáti. A hegy keleti, meredek lejtőjén „eldugott” helyen közelíthető meg az a tisztás, ahol a kisapáti templom található. Torony nélküli épület, az egykori öreg és a jelenleg is fenntartott temetőben. A pirosló, cserepes nyeregtető messzire ellátszik, egészen a szomszédos Csobánc-hegy váráig.
A kisapáti templom déli oldala a bejárattal és a román kori ablakokkal (a szerző felvétele)
Titulusa a Szent Kereszt felmagasztalása, amelyet első ízben egy 1245-ben keltezett egyházi okirat említ. Az is lehet, hogy nem erre a templomra, hanem egy közeli, még a középkorban (1422 előtt) elpusztult épületre vonatkozott. A jelenleg is látható és fennálló kistemplom a formajegyei alapján szinte bizonyosan a 13. században épült.
Alaprajza és méretei szerint a kicsiny belsejű, téglány formájú hajóhoz keskenyebb, egyenes záródású szentély kapcsolódik. A keleti irányba tájolt apszist eredetileg faragott kőbordás keresztboltozat borította, alatta a román kori oltár fedőkövét láthatjuk. A hajó déli oldalának közepén van a bejárat, fölötte a homlokfalban egy-egy ugyanolyan kőkeretes résablak látható. Jóval később – az 1500-as évek első felében – építették a gyülekezeti terem északi falához a kis méretű sekrestyét. Még ugyanabban az évszázadban Kisapáti népének – és egyházának – a török hordák ismétlődő harácsolása miatt el kellett hagynia a honát. A magára maradt épületet a később visszatért lakosság a 18. század végén kijavította; a hivatalos feljegyzések szerint 1772-ben készültek el üvegezett ablakai, valamint a faragott kő bejárat.
A falu közepétől kissé félreeső templomot a 19. század vége felé elhanyagolták, teteje beázott, helyenként mészporral tapasztott kőfalai megrepedeztek, romlásnak indultak. 1945 után beroskadt a boltozat is, a tégláit és építőköveit elhordták a helybeliek, végül 1958-ban a műemlékes főépítész, Sedlmayr János (1932–2004) rekonstrukciós terve alapján helyreállították. A Balaton vidékének e varázslatos táján, a Szent György-hegyhez kapcsolódó Diskai-hegyen is látható egy kicsiny, fehérre meszelt kápolna, Páduai Szent Antal tiszteletére. Az 1785-ben elkészült első hazai katonai térképen már látható volt a neve és a helye.
A Tapolcai-medence nyugati határánál, a 84-es főút közelében, a Lesence-patak mentén fekszik a háromszáznegyven lakosú Lesencefalu. Népessége most jóval kevesebb, mint a 20. század elején (1910-ben), amikor még több mint kilencszáz lelket számláltak össze. Korábbról származó okiratokban Németfaluként vagy Lesencze–Németfaluként szerepelt a neve, utalva a német ajkú középkori telepesekre.
A községet 1940 óta nevezik hivatalosan Lesencefalunak. Először 1365-ben bukkant fel levélben, 1516-ban újra jelentkezett, ugyanabban a formában. A középkorban a Tomaj nemzetség birtoka volt a falu, onnan került a Tóti Lengyel család javadalmai közé. Amikor 1564-ben a törökök elfoglalták a szigligeti várbirtokot, a községet és tartozékait, hosszan tartó hódoltsággal gyötörték a jámbor szolgákat. A várjobbágyok még 1629-ben és 1632-ben is kényszeradóztak az oszmánoknak. Aztán 1715-ben életmagra kapott helységként írták össze; újkori földbirtokosai a Károlyiak, Nedeczkyek és Festetichek voltak. Lesencefalut az utóbbi grófi család bírta, egészen 1945-ig.
Ami a középkori Németfalu históriáját illeti, egy 1421-ben keltezett okiratban szerepel Péter nevű plébánosa. A templomról csak jóval később esett szó, az elhagyott Isten házát 1745-ban „fenntartott”-nak jelölte meg a vizitáló Padányi Bíró Márton püspök. Akkori patrónusai Szent Péter és Szent Pál apostolok voltak. Kisebb méretű renoválására 1788-ban került sor, végül 1808–1809-ben jelentősen átépítették. A kései barokk-klasszicista hajó nyugati oldalához kapcsolódó, nyolcszögletes harangtorony szerencsésen megőrizte eredeti formáját, de csupán három, más-más égtáj felé néző, íves ablak nyílik a kőből rakott gúlasisak alatt.
Középkori műemlékeket feltáró sorozatunk huszadik évében most befejeztük az Észak-Dunántúl középkori egyházi építményeinek megismertetését a Balaton-vidéktől a Duna partjáig. Tovább folytatjuk az északi, szlovák oldalon a még megmaradt, Duna-vidékeken fellelhető műemlék templomok bemutatását.
