Nagyvázsony a Bakony és a Balaton-felvidék közötti magaslaton elhelyezkedő 1750 lélekszámú község. Környéke ősidők óta lakott terület volt, a hozzá legközelebbi település a szép nevű Nemesleányfalu, amelyről még 1082-ből fennmaradt egy apátsági okirat.
A nagyvázsonyi Szent István király-templom nagyrészt gótikus stílusban épült (A szerző felvétele)
A helység leghíresebb embere a birtokos főúr, Kinizsi Pál volt. A párját ritkítóan vakmerő, véres csatákban és békebeli sikerekben bővelkedő vitéz Hunyadi Mátyás király egyik legkedveltebb hadvezérévé vált. „Halált megvető, fáradtságot nem ismerő katona”, ahogy az uralkodó írta róla az egri érseknek: „neve az övéinek győzelmet, az ellenségnek a rettegést, veszteséget jelentette”. Bonfini mester és más krónikások, írástudók a korszak legkiválóbb vitézének tartották Kinizsit. Pályáját és hőstetteit a kései magyar irodalomban is gyakran felidézték: Csokonai Vitéz Mihály, Czuczor Gergely, Erdélyi János és mások szépen írtak bátor tetteiről. A róla szóló könyv, Tatay Sándor író Kinizsi Pál című ifjúsági regénye számos kiadásban és megszámlálhatatlan példányban jelent meg, és fogyott el.
Múlt szombati írásunkban felidéztük, a Szent Mihály arkangyal nevére címzett, pálos rendi kolostor alapításához, majd a megépítéséhez járult hozzá a bő kezű várúr 1483-ban. Vázsony és népének plébániai egyháza – a Szent István király titulusú templom – azonban már előbb megépült: a helység északi, országút menti szélén.
A lombos fák takarása mögött alig vehető észre a remekbe szabott, nagyrészt gótikus épület. Előzménye az Árpádok koráig vezethető vissza: 1959 nyarán, az egyház területén kutatóásatást végeztek a régészek, majd a következő évben folytatva, a templom belső, cementes kőpadlózata alatt feltártak egy 13. századi alapítású, félköríves szentélyű, keskenyebb és rövidebb méretű egyházat. Ennek a román stílusú épületnek lehetett későbbi plébánosa az a János, akit a pápai tizedszedők adólistája említett az 1333–1335. évben.
Magáról a templomról sokáig nem esett említés, mígnem 1472-ben Kinizsihez kerültek a Vezsenyi-birtokok. Lebonttatta a rossz karban levő épületet, helyébe egy nagyméretű, késő gótikus stílusú egyházat emeltetett. Az épület középkori mivoltát szépen mutatják a csúcsíves, mérműves halhólyag díszítésű ablakok, és a sekrestye ajtókeretének faragott kő profilja. Az újabb kori romlások, és a terhet később már nem bíró kőbordás hálóboltozat helyére átmenetileg barokkos formájú, silány, tükrös mennyezet készült, amelyet kívülről megerősített, hat-hat pár külső, vízvetős fedelű kőpillér támasztott. A nyugati kórus feljáratánál elhelyezett kövön az 1481-ben bevésett évszám jelölte meg a templomépítés befejezését. A kelet felé tájolt, félnyolcszög-záródású szentély kőbordás boltozatát csak később szabadították ki, az apszis és a hajó szabályos hálóboltozatát 1959-ben restaurálták. Kiderült az is, hogy az újkori, nyugati harangtorony alatt is gótikus falak, vakolatfestések lappanganak. Kinizsi Pál 1494 őszén indította el utolsó hadjáratát a törökök ellen: tizennégy ezer főnyi seregével Szabácsnál átkelt a Száván, elkergette az ellenséget és végigsarcolta a Balkán nyugati részét. November elsején tért vissza Nándorfehérvárra, ahonnan hazafelé indult, de november 29-én váratlanul meghalt hideglelésben. A király, és mind az egész ország igen szánták ezt a drágalátos vitéz hadnagyot – írta a krónika. Hazatérve otthonukba, a megözvegyült feleség, Magyar Benigna faragtatta a vörös márvány szarkofágját. Kinizsi 1708-ig nyugodott sírjában a pálos barátok klastromában, az 1552-ben felrobbantott kolostor kövei alatt. 1708-ban kincsásók dúlták fel, megtalálták a sírhelyét, ellopták a sodrony- és páncélingét, a sisakját, pallosát. Mindezek később, 1851-ben Nemzeti Múzeumba kerültek Deák Ferenc szorgalmazására.
A romtemplomtól nem messze, a Tálod nevű eltűnt helyen is fennmaradt egy ugyancsak pálos rendi műemlék kolostor romja, amely jelölt sétaúton közleíthető meg a 77-es számú főút pulai elágazásától.
