Az Andrássy út és a Bajza utca sarkán két történelmi épület műemléki igényű felújításával és átépítésével készült el a Magyar Művészeti Akadémia új irodaháza. A rekonstrukciónak köszönhetően visszanyerte régi fényét mindkét palota, még a tetőzetek helyreállítására is figyeltek, azonban a kettő közé épített, üveghomlokzatú átjáró különös megoldásnak tűnik.
Ott, ahol a pesti Belvárosból a Hősök terére vezető Andrássy út beépítése a zárt sorú, de előkertes házakról villanegyedre vált, a Bajza utcai kereszteződésnél áll az a két történelmi épület, amelyekben kialakították a Magyar Művészeti Akadémia új székházát. Az Andrássy út 101. szám alatti műemlék – amely inkább tűnik palotának, mint villának – az egyik kiemelkedő szecessziós építész, Spiegel Frigyes (1866–1933) tervei szerint készült el 1908-ban, a dúsgazdag kereskedő Schanzer Béla és felesége megrendelésére. A másik, fővárosi védettségű ház a szomszédjában, a Bajza utca és a Délibáb utca sarkán áll, neoreneszánsz jellegű, eredetileg Freund Vilmos (1846–1920) tervezte – nem találtuk meg az építés időpontját –, de a Kármán Géza–Ullmann Gyula építészpáros a források szerint később a belga–francia virágos szecesszió jegyeivel egészítette ki.
Előbbi villa a többféle művészeti ágban is tevékeny, bútortervezőként is ismert Spiegel Frigyes összművészeti alkotása volt, és a huszadik századot viszonylag szerencsésen megúszta: mind a vélhetően az alkotó által tervezett számos belső értéke, mind a külseje túlélte a háborúkat és rendszerváltásokat. A tulajdonos örököseitől a zsidótörvények alapján létrehozott sajtókamara 1940-ben kapta meg, majd 1945-ben egy ideig Vorosilov marsall költözött be a falai közé. Azonban hamarosan az újjászervezett újságírószövetségé lett – a hetvenes években itt működött a legendás 25. Színház –, amely 2008-ig használta, utána üresen állt.
Az akadémia megrendelésére készült értéktár szerint a megmaradt, vélhetően eredeti enteriőrelemek közé tartozik több kandalló és stukkódísz, az egykori ebédlőben a kazettás vörösréz falburkolat, mozaikpadlók, lépcsőkorlátok és kilincsek, festett ablakok, üvegezett ajtók, valamint különböző beépített szekrények. Ami a szomszédos épületet illeti, az értéktár szerint nem maradt benne említésre méltó belső érték.
Érdekes kölcsönösség egyébként, hogy míg e neoreneszánsz jellegű palota előtt szecessziós kerítés húzódik (és az erkélykorlátjai is hasonlók), a szecessziós Schanzer-villát historizáló vasrácsozat veszi körül. Ez talán még a Pesti Vigadót is jegyző Feszl Frigyes tervei szerint az 1880-as években felépült Bányász-villához készülhetett, amelyet 1906-ban lebontottak, hogy helyet adjon a mágnás új otthonának.
A két palota rekonstrukciója példásnak tűnik: olyan, mintha száztíz évet visszarepültünk volna az időben a szobrászati, fa-, fém- és üvegműves restaurálás után. A belsőn kívül említésre méltó a Schanzer-villa felújításánál az, hogy a valamikor utólag beüvegezett toronykilátóját újra nyitottá tették, a szomszédos Freund-féle házon pedig az, hogy a tetődíszeket is újraalkották, illetve lebontották a Kádár-korszakban mögé biggyesztett borzasztó, vasbeton pilléres hozzáépítést.
A funkcionális okokkal magyarázott új összekötőszárny – mintegy százhúsz dolgozót, az elnökséget és más vezetőket kell a két épületben elhelyezni – azonban különös megoldásnak tűnik. Ugyanis a Bajza utca felőli – amúgy önmagában érdekes –üveghomlokzata lágy hullámvonallal hátrahúzódik a Freund-féle ház oldalán, hogy érintetlenül maradhasson ott egy oldalerkély. Viszont a másik oldala csaknem a Schanzer-villa homlokzatának síkjába került, így a műemlékkel együtt nyugtalan látványt nyújt.
Ha már mindenképp muszáj volt ilyen méretes összekötőszárnyat építeni, hátrébb lehetett volna húzni az üvegfalat: a nagyjából egy-másfél méterrel mögötte lévő vasbeton szerkezet vonalában sokkal kevésbé lenne tolakodó. Az már csak apró ügyetlenség, hogy az itteni főkapu mellett lévő új kerítéspilléren a felirat jobb oldalát részben kitakarja az elé állított egyik zászlórúd.
