Egyelőre az uniós tagállamok tiszte eldönteni, megengedik-e a szélsőséges iszlám iskolák működését – tudtuk meg az Európai Bizottságtól. A bevándorlás kezelése továbbra is vita tárgya.
A következő kérdésekkel fordultunk az Európai Bizottság kommunikációs főigazgatóságának magyarországi képviseletéhez: „Lenne lehetősége az EU-nak egységesen megtiltani, hogy Szaúd-Arábia, az Egyesült Államok stratégiai szövetségese, a tagországokba exportáljon szélsőséges szalafista ideológiát bármilyen módon, beleértve a szélsőséges ideológiát prédikáló medreszék (iszlám vallási iskolák) finanszírozását?” Felix Bubenheimer, a képviselet sajtó- és médiafelelőse így válaszolt: „A felvetett kérdésben, beleértve a vallási intézmények finanszírozását, nem az uniós, hanem a nemzeti jogszabályok az irányadók, azaz nemzeti hatáskörbe tartoznak az ilyen jellegű intézkedések.” Megkérdeztük, felmerült-e a kérdés uniós hatáskörbe helyezésének gondolata. „Tudomásunk szerint még nem született olyan javaslat, hogy ezek az ügyek uniós hatáskörbe kerüljenek” – tájékoztatott Bubenheimer.
Utolsó kérdésünk így hangzott: Amennyiben – mint állítják Németországban és több EU-tagországban – a bevándorlás hasznos, jó dolog, miért kell a büntetés gondolatával játszadozni azon tagországok esetében, amelyek nem akarnak a „jóból” részesedni, „szolidárisak” lenni. Egy gyereket sem büntetnek azért, mert nem hajlandó a mások által jónak és finomnak tartott csokoládét elfogadni. Hozzátettük, amikor lapunk a közelmúltban ugyanezt a kérdést feltette Václav Klaus volt cseh államfőnek, válaszát a vele készült interjúban azzal kezdte, hogy az „igen jó kérdés”. Az Európai Bizottság válasza így hangzott: „A bevándorlás alapvetően nemzeti hatáskör, ennek szabályozásáról tehát minden ország maga dönthet. Ettől meg kell különböztetni a nemzetközi jogon alapuló menekültügyi rendszert. Itt az utóbbi időben különösen nagy teher hárult két uniós tagállamra. A többi tagállam többsége egyetért abban, hogy úgy vállal szolidaritást Görögországgal és Olaszországgal, hogy átveszi az ottani menedékkérők egy részét. Magyarország pedig más módon, például anyagi hozzájárulással vagy a határőrizetben való részvételével szeretné szolidaritását kifejezni. A menekültügyi rendszer reformjához kapcsolódóan erről jelenleg is zajlik a vita a tagországok között.”
Utolsó kérdésünk így hangzott: Amennyiben – mint állítják Németországban és több EU-tagországban – a bevándorlás hasznos, jó dolog, miért kell a büntetés gondolatával játszadozni azon tagországok esetében, amelyek nem akarnak a „jóból” részesedni, „szolidárisak” lenni. Egy gyereket sem büntetnek azért, mert nem hajlandó a mások által jónak és finomnak tartott csokoládét elfogadni. Hozzátettük, amikor lapunk a közelmúltban ugyanezt a kérdést feltette Václav Klaus volt cseh államfőnek, válaszát a vele készült interjúban azzal kezdte, hogy az „igen jó kérdés”. Az Európai Bizottság válasza így hangzott: „A bevándorlás alapvetően nemzeti hatáskör, ennek szabályozásáról tehát minden ország maga dönthet. Ettől meg kell különböztetni a nemzetközi jogon alapuló menekültügyi rendszert. Itt az utóbbi időben különösen nagy teher hárult két uniós tagállamra. A többi tagállam többsége egyetért abban, hogy úgy vállal szolidaritást Görögországgal és Olaszországgal, hogy átveszi az ottani menedékkérők egy részét. Magyarország pedig más módon, például anyagi hozzájárulással vagy a határőrizetben való részvételével szeretné szolidaritását kifejezni. A menekültügyi rendszer reformjához kapcsolódóan erről jelenleg is zajlik a vita a tagországok között.”
