Kapás Boglárka kerüli a medencét

Úszás. A BVSC tehetségének, bár Kazanyban nem volt elégedett az eredményével, a 800 méter gyors maradt a kedvenc száma

Sport
  • 2015.08.12. - 01:08

Kellemes meglepetést szerezve bronzérmet nyert 1500 méteres gyorsúszásban a kazanyi vizes-világbajnokságon Kapás Boglárka. Nemcsak a dobogóra lépett fel, hanem több mint tizenöt másodpercet lefaragott a két évvel ezelőtt Barcelonában felállított országos rekordjából. Az ifjú tehetség most pihen, szeptemberig még a medencét is elkerüli.

Kapás Boglárka 20150812
Rióra még jobb leszek – ígérte az ifjú tehetség (Fotó: MTI - Kovács Anikó)

– Milyen eredményt várt magától Kazanyban?

– Úgy utaztam, hogy szeretnék érmet szerezni. Sikerült. Bár nyolcszáz méteren nem a terveimnek megfelelően alakult a szereplésem, pedig ott vártam igazán magamtól, hogy dobogóra álljak. Szerencsére a hosszabb, ezerötszázas táv kárpótolt.

– Meg is siratta a bronzot.

– Igen, a könnyeimet nyeltem a célba érkezés után, annyira boldog voltam, hogy sikerült. Az utolsó kétszázon láttam, hogy egyre inkább közeledik a dán úszó, tehát nagy hajrá lett a vége. Az igazán kritikus az utolsó ötven méter volt, mert tudtam, nagyon közel van hozzám. Akkor már nem néztem oldalra, beletettem a fejem a vízbe, és mindent beleadtam. Pedig minden porcikám fájt már.

– A világbajnok, az amerikai Katie Ledeczky világcsúccsal győzött ebben a számban. Mit gondol, meg lehet verni a szintén nagyon fia­tal amerikait?

– Hiszem, hogy nincs verhetetlen versenyző a világon. Kétségtelen, Ledeczky ezen a vb-n legyőzhetetlen volt, de bízom abban, hogy egyszer őt is meg lehet fogni.

– Akár 2017-ben a budapesti világbajnokságon? Vagy talán már jövőre, Rióban?

– Az biztos, hogy odateszem magam az olimpián. Most csak azt remélem, hogy az idei évhez hasonlóan sérülés- és betegségmentes felkészülésem lesz. Márpedig ha így történik, akkor már az olimpián szép eredményt érhetek el.

– Melyik táv a kedvence?

– Leginkább a nyolcszáz méter. Ez illik hozzám, ez az, ami nekem való. A négyszáz túl rövid számomra, lévén én nem vagyok szálfa termetű, az ezerötszáz méter pedig picit hosszú. Tehát maradok a nyolcszáznál.

– Hogy látja, miben kell még fejlődnie ahhoz, hogy még sikeresebb legyen? Például többet kell edzeni?

– Többet edzeni nem lehet, mint amennyit én készülök. A mesterem, Nagy Péter a megmondhatója, hogy nem kell noszogatnia, elvégzem becsülettel a munkát. Kilométerekben nem is lehet mérni azt, amit én egy felkészülés során leúszom. Tehát nem a felkészülésen, hanem talán a minőségen kell picit javítanom.

– Nemrég értek haza Kazanyból. Mennyi pihenőt kapott? Lehet, hogy már holnap edzésre kell jelentkeznie?

– Nem, szerencsére edzésre majd csak szeptember elején kell mennem, addig pedig megpróbálok kikapcsolódni, ráhangolódni rám váró a munkára. Mert szeptemberben már a riói felkészülés lebeg a szemem előtt.

– Mi jelenti önnek az igazi ki­kapcsolódást?

– A csöndet és a nyugalmat szeretem. És mivel az apukám Erdélyben lakik, őt megyek meglátogatni. Kolozsvártól nem messze van az otthona. Ott nagy a csend, teljes a nyugalom, remélem, teljesen feltöltődve jövök majd haza.

Reklám