Keresztesi József Buszok balettja című versével nyit a Szépirodalmi Figyelő legújabb száma, amely tavaly júliusban és augusztusban megjelent folyóiratok költeményeiből és novelláiból szemlézett.
A 2016/5. lapszám szövegeit az utazás toposza köti össze, emellett fiatal japán irodalmárok tanulmányaival és magyarul megjelent japán művek kritikáival hozza közelebb hozzánk a távol-keleti ország kultúráját.
A Szépirodalmi Figyelő alapvető célkitűzése, hogy minél szélesebb körben megismertesse az olvasóközönséggel a magyar nyelvű könyv- és folyóirat-kultúra termését. Ennek érdekében a lap több mint ötven folyóiratból szemléz műveket, másfelől saját készítésű rovataiban szakmailag megalapozott, de olvasmányos írásokat közöl.
A legújabb lapszám tematikus összekötő eleme az utazás, folyóirataink júliusi és augusztusi terméséből két novella és hat vers idézi meg az ismert toposzt, amely a sors és az élet metaforája: „üres kupé, remek, a láb a pamlagon / a szerelvény végre megmozdul alatta, / a test pihen, a szem dolgozik”. Keresztesi József Buszok balettja című verse remek nyitánya a lapszámnak: megidézi az utazás jellegzetes hangulatát, amelyben a kaland vágyához valamiféle nyomasztó érzés társul, az ismeretlen mégis ismerős kísérteties tapasztalata. Verzár Éva Rézi, rézi című novellája, amelyet eredetileg a Somogy közölt, már inkább belső utazást jelenít meg: egy idős nő emlékezik életútjának legfontosabb állomásaira. Kálnay Adél Utazó című költeményének leginkább a zárása megérintő: „Tudod, egyszer még / Istent is láttam, / apró lányka volt, / rozzant ajtókeretnek /dőlve álldogált, / szurtos kis kezét, / nyújtotta ételért, / s éjsötét szeme / égetett, mint a tűz.”
A válogatott versek és novellák után Japánba érkezünk: négy tanulmány erejéig öt fiatal japán irodalmár, illetve kultúrakutató nyújt áttekintést arról, amit hazája irodalmi és művészeti életéből fontosnak tart megismertetni a magyar olvasóval. Sugiyama Yukiko és Kazaoka Yuuki az elbeszélés tradíciót vizsgálja a japán irodalomban két kiemelkedő alkotó, Nakajima Atsushi és Dazai Osamu néhány művének elemzése által. Az elbeszélés aktusának jelentését a japán hagyományokhoz társítva elemzi. Mint rámutatnak, a japán nyelvben az elbeszélni és a hazudni két nagyon hasonló hangzású ige. Ennek alapján egy tipikus japán műfajt, az énregényt vizsgálják meg, és bemutatják azt is, hogyan játszanak az írók a történetek igazságtartalmára való reflexióval. Kawamura Kazuhiro a három legrangosabb japán irodalmi elismerés birtokosainak 2000-es évekbeli köteteiről nyújt rövid áttekintést, kitérve arra is, hogy melyek a jellemző témái a kortárs japán regényeknek, és milyen hatással van az irodalom piacára az e-könyvek megjelenése. Hina Atsuhiro Erőszak, hallgatás és játék című tanulmányában Kitano Takushi Tűzvirágok című filmjét elemzi, és mesél a japán filmipar utóbbi évtizedekben elért sikereiről is. A fejezet végén Arimochi Akira izgalmas írásában az európai animáció és a japán manga történetét, műfaji sajátosságait veti össze. A lapszámba illusztrációképp Lainess Owakudani legendája című képregénye is bekerült. A japán művészetről szóló blokk így igazán színes, több műfajra is kiterjedő áttekintést nyújt az ország kultúrájáról.
A folyóiratot kritikai blokk zárja: magyarul is megjelent japán, valamint Japánról szóló könyvek recenzióit lehet olvasni. Buda Attila egy emblematikus, klasszikus műről, a Gendzsi herceg nyomában című regényről írt, amely a kilencedik században született. Japánban járt magyarok beszámolóiról szól A messziről felmerülő vonzó szigetek III. című kötet, amely Pápai-Vonderviszt Anna szerint nemcsak a szigetországról, hanem az Osztrák–Magyar Monarchiáról is sokat elárul, hiszen a hazai utazók az itthoni helyzethez viszonyították a kint látottakat. Ezek mellett pedig szó esik a Rejtőzködő tó című modern japán haiku antológiáról és Kazuo Ishiguro legújabb regényéről, Az eltemetett óriásról is.
A Szépirodalmi Figyelő téli lapszáma tehát komplex áttekintést nyújt a japán kultúráról: az első regényektől a haikukon át, egészen a mangákig és a mai bestsellerekig. Izgalmas olvasmány, s valamelyest közelebb hozza ezt a távoli, ismeretlen világot.
A Szépirodalmi Figyelő alapvető célkitűzése, hogy minél szélesebb körben megismertesse az olvasóközönséggel a magyar nyelvű könyv- és folyóirat-kultúra termését. Ennek érdekében a lap több mint ötven folyóiratból szemléz műveket, másfelől saját készítésű rovataiban szakmailag megalapozott, de olvasmányos írásokat közöl.
A legújabb lapszám tematikus összekötő eleme az utazás, folyóirataink júliusi és augusztusi terméséből két novella és hat vers idézi meg az ismert toposzt, amely a sors és az élet metaforája: „üres kupé, remek, a láb a pamlagon / a szerelvény végre megmozdul alatta, / a test pihen, a szem dolgozik”. Keresztesi József Buszok balettja című verse remek nyitánya a lapszámnak: megidézi az utazás jellegzetes hangulatát, amelyben a kaland vágyához valamiféle nyomasztó érzés társul, az ismeretlen mégis ismerős kísérteties tapasztalata. Verzár Éva Rézi, rézi című novellája, amelyet eredetileg a Somogy közölt, már inkább belső utazást jelenít meg: egy idős nő emlékezik életútjának legfontosabb állomásaira. Kálnay Adél Utazó című költeményének leginkább a zárása megérintő: „Tudod, egyszer még / Istent is láttam, / apró lányka volt, / rozzant ajtókeretnek /dőlve álldogált, / szurtos kis kezét, / nyújtotta ételért, / s éjsötét szeme / égetett, mint a tűz.”
A válogatott versek és novellák után Japánba érkezünk: négy tanulmány erejéig öt fiatal japán irodalmár, illetve kultúrakutató nyújt áttekintést arról, amit hazája irodalmi és művészeti életéből fontosnak tart megismertetni a magyar olvasóval. Sugiyama Yukiko és Kazaoka Yuuki az elbeszélés tradíciót vizsgálja a japán irodalomban két kiemelkedő alkotó, Nakajima Atsushi és Dazai Osamu néhány művének elemzése által. Az elbeszélés aktusának jelentését a japán hagyományokhoz társítva elemzi. Mint rámutatnak, a japán nyelvben az elbeszélni és a hazudni két nagyon hasonló hangzású ige. Ennek alapján egy tipikus japán műfajt, az énregényt vizsgálják meg, és bemutatják azt is, hogyan játszanak az írók a történetek igazságtartalmára való reflexióval. Kawamura Kazuhiro a három legrangosabb japán irodalmi elismerés birtokosainak 2000-es évekbeli köteteiről nyújt rövid áttekintést, kitérve arra is, hogy melyek a jellemző témái a kortárs japán regényeknek, és milyen hatással van az irodalom piacára az e-könyvek megjelenése. Hina Atsuhiro Erőszak, hallgatás és játék című tanulmányában Kitano Takushi Tűzvirágok című filmjét elemzi, és mesél a japán filmipar utóbbi évtizedekben elért sikereiről is. A fejezet végén Arimochi Akira izgalmas írásában az európai animáció és a japán manga történetét, műfaji sajátosságait veti össze. A lapszámba illusztrációképp Lainess Owakudani legendája című képregénye is bekerült. A japán művészetről szóló blokk így igazán színes, több műfajra is kiterjedő áttekintést nyújt az ország kultúrájáról.
A folyóiratot kritikai blokk zárja: magyarul is megjelent japán, valamint Japánról szóló könyvek recenzióit lehet olvasni. Buda Attila egy emblematikus, klasszikus műről, a Gendzsi herceg nyomában című regényről írt, amely a kilencedik században született. Japánban járt magyarok beszámolóiról szól A messziről felmerülő vonzó szigetek III. című kötet, amely Pápai-Vonderviszt Anna szerint nemcsak a szigetországról, hanem az Osztrák–Magyar Monarchiáról is sokat elárul, hiszen a hazai utazók az itthoni helyzethez viszonyították a kint látottakat. Ezek mellett pedig szó esik a Rejtőzködő tó című modern japán haiku antológiáról és Kazuo Ishiguro legújabb regényéről, Az eltemetett óriásról is.
A Szépirodalmi Figyelő téli lapszáma tehát komplex áttekintést nyújt a japán kultúráról: az első regényektől a haikukon át, egészen a mangákig és a mai bestsellerekig. Izgalmas olvasmány, s valamelyest közelebb hozza ezt a távoli, ismeretlen világot.
