Az Európai Unió és Magyarország korábban már megkezdett nyitása a Távol-Kelet, kiemelten Kína felé az idei év kezdetén újabb lendületet vett. Nyugat-Európa és Kína kapcsolatában hazánk egyfajta híd szerepet tölthet be. Erről és a kialakult helyzet értékeléséről kérdeztük Háda Bálint közgazdász-elemzőt.
– Mekkora a jelentősége a fokozódó távol-keleti nyitásnak hazánk és az unió szempontjából?
– Magyarország – kicsi, nyitott gazdaság révén – fejlődési feltételeit külső kapcsolatai határozzák meg. Ami persze nem jelenti azt, hogy a belső fogyasztásnak nem lehet kiegyensúlyozó szerepe, főként azokban az idősza-kokban, amikor a külső konjunktúra gyengélkedik. A 2008-as világgazdasági válság a nagy, zártabb gazdaságokat kevésbé, a nyitott gazdaságokat erősen érintette, ezzel együtt a feltörekvők, különösen a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) világgazdasági súlya és szerepe erőteljesen megnőtt. Gazdasági növekedés tekintetében több ázsiai ország a világgazdasági átlagnál jelentősebb növekedést képes felmutatni, míg az Európai Unió elmarad attól. Azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar export nagyon koncentrált. Vagyis erősen függünk a közösségen belüli konjunkturális helyzettől, változásoktól. Ráadásul Magyarország versenyképessége szinte minden mutató alapján romlott: részben ez is oka annak, hogy a működőtőke-beáramlás csökkenő, míg a tőkeexport növekvő tendenciát mutat.
– Mi segíthet a versenyképesség fellendítésében? Melyek az elsődleges célok?
– Hazánk számára fontos cél az export növelése, amely a gazdaság minden területére pozitívan hat, és segíti a külső egyensúlyának a javítását. A keleti nyitás elsősorban a konjunkturális adottságok kiszélesítését és kiegyensúlyozását szolgálja. Az unió, azon belül elsősorban Németország célja, hogy további piacokat szerezzen, ami főleg a válság kirobbanása után vált aktuálissá. A kétoldalú kereskedelmet hatalmas kínai többlet jellemzi, az EU kivitele a behozatalnak körülbelül az egyharmadát éri el. Ez a deficit azonban nemcsak az integrációt jellemzi, hanem valamennyi tagállamát, köztük Magyarországot is.
– Mit tehet ebben a helyzetben Brüsszel?
– Az Európai Unió természetesen mindent megtesz, hogy Kína jobban nyissa meg előtte piacát, igyekszik kihasználni a működő tőke exportja révén az olcsó kínai munkaerő biztosította lehetőségeket is. Annak ellenére, hogy az unió a világ egyik legnagyobb tőkeexportőre és Kína az egyik legnagyobb tőkeimportőre, Kínában mégis viszonylag csekély az unióból származó tőke szerepe.
– Magyarország ebben a folyamatban betöltheti a hídszerepet?
– Amennyiben hazánk meg tud maradni az éllovas szerepében a Kínával kapcsolatos gazdasági együttműködésben, akkor az mindazzal az előnyökkel járhat, amit az ilyen státus magával hozhat: több beruházást, hatékonyabb együttműködést, az átlagosnál szélesebb körű kapcsolatokat. Ugyanakkor problémát jelent, hogy Kína megpróbálja kihasználni az EU-n belül meglévő vitákat, megosztottságot, vagyis egyre inkább az egyes országokkal levő bilaterális kapcsolatokra koncentrál. Brüsszelnek ugyan van hivatalos Kína-stratégiája, de a tagállamok saját gazdasági érdekeik szerint cselekszenek, amit Kína kihasznál.
– Milyen a hatása a kínai közvetlen befektetések emelkedésének?
– A többi külföldi befektetéshez hasonlóan elősegítheti a gazdasági növekedést, amennyiben hozzájárul az exporthoz, illetve munkahelyeket teremt.
– Kínai közgazdászok világkormány létrehozását javasolták. Ez miért lenne jó?
– Jelenleg a világ államai megosztottak a globalizáció és a protekcionista gazdaságpolitika gyakorlata mentén. Utóbbi legújabb és legjelentősebb képviselője Donald Trump új amerikai elnök, illetve az uniótól elszakadó Nagy-Britannia. A jelenlegi hatalmi felállás, illetve érdekrendszer inkább az erőforrások megszerzése miatt kialakuló konfliktusok forgatókönyvét vetíti előre, semmint a globális kormányzásét. Közgazdaságtani szempontból egy földrajzi térség növekedése két meghatározó tényezőre vezethető vissza. Az első a lakosság, a másik az adott térség gazdaságának technológiai fejlettsége. Az első azért fontos, hogy ki az, aki az előállított termékeket, szolgáltatásokat megvásárolja, a második pedig azért, hogy mit tudnak előállítani egy adott térségben. Kína példáján jól látható, hogy mindaddig, amíg a fejlődés nem tudott beindulni, a fejlett technológia nem lett az ázsiai óriás számára elérhető. Amint ez megvalósult, az olyan léptékű gazdasági növekedést hozott, ami számos ország számára csak álom.
– És az Európai Unió számára?
– Az Európai Unió a Kína kapcsán felvázolt elvnek a másik vetületére példa. A fejlett technológiával rendelkező nyugat-európai államoknak, elsősorban Németországnak, illetve azok vállalatainak plusz népességszámra, fogyasztásra, piacra volt és van szüksége a gazdasági növekedés fenntartásához. A növekedéshez viszont erőforrások kellenek, amihez az EU számára kézenfekvő partner Oroszország. Kína nyersanyagéhségét pedig Oroszország mellett Afrikából kívánja kielégíteni. A határok vagy befolyási övezetek tehát tovább bővülnek. Nem ellentmondva az előbbi kérdésre már megfogalmazott véleményemnek, a történelem ugyanakkor azt is tanítja, hogy földrajzilag nagy területi térségeket csak központilag lehet hatékonyan irányítani. A terjeszkedés egy pontján túl szükség lesz az érdekek központi egyeztetésére és érvényesítésére, aminek a formája talán tényleg a világkormány lehet.
– Hogyan értékelhető Kína részéről a globalizáció ilyen erőteljes éltetése?
– Kína nemcsak óriási nyersanyag-, de változatlanul technológiaimportőr is. Ezért számára a globalizált világ elengedhetetlen mint kellően szabad „játéktér”. Az Egyesült Államok ezzel szemben egy szinte tökéletesen zárt gazdaság, amely minden erőforrás tekintetében szinte önellátó. A kínai kormányzat azon dolgozik, hogy a hatalmas ország gazdaságát a belső fogyasztás által vezéreltre állítsa át, hasonlóan az Egyesült Államokhoz. Ez azonban még éveket vesz igénybe, addig pedig a világ második legnagyobb gazdaságának elemi érdeke a minél szabadabb kereskedelem.
– Mi jelent ebből Kína, az EU és hazánk számára előnyt?
– Kína további piacokat szerez saját termékeinek, illetve tovább növeli befolyását. Magyarországon keresztül hozzáfér az EU piacához a saját árui számára, s hazánk és az unió is hozzáfér egy hatalmas piachoz. Az unió és Magyarország egy olyan ország piacához fér hozzá, amely a világ egyik legfontosabb befektetési célpontja lett, de az ezredfordulót követően a kínai tőke is aktivizálódott. Az is előnynek tekinthető, hogy a kétoldalú kereskedelemben Kína előszeretettel köt olyan devizaswap-megállapodásokat – ilyen hazánkkal, és más uniós államokkal is létrejött –, amelyek segítségével a kereskedelem hazai devizában bonyolódhat, az amerikai dollár kizárásával. Ezzel az ázsiai nagyhatalom el tudja kerülni, hogy további tartalékai dollárban képződjenek.
