Meller Péter művészettörténész grafikából nyílt szeptember 3-ig látogatható kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Az 1957-ben emigrált alkotó, aki Firenzében, majd az Egyesült Államokban élt, titokban hozta létre az egyedi technikával készült képekből álló életművét.
Szenvedély és irónia címmel látható az a kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, amely Meller Péter (1923–2008) amerikai magyar művészettörténész, klasszika-filológus és grafikusművész alkotásaiból nyílt.
A tárlat, amely Robert Williams kurátor, a Santa Barbara-i Egyetem professzora válogatásában látható, mintegy hetven műből áll.
A művészettörténész 1957-ben hagyta el Magyarországot, s először Firenzében élt, majd a Santa Barbara University of California professzora volt. Eredetileg nem szándékozott bemutatni a grafikai műveit, amelyeket szabadidejében, klasszikus eszközökkel, valamint irodatechnikai eszközökkel, például fénymásolóval és műanyag fóliák használatával hozott létre. Az életmű tízezer alkotásból áll – először halála után, 2012-ben Santa Barbarában, majd 2013-ban Londonban szerveztek munkáiból kiállítást.
A falakon ceruzavázlatokat, filctollal, vízfestékkel, radírból metszett pecsétnyomókkal létrehozott műveket láthatunk, Meller nem egyszer játszik a különféle másolási eljárások során létrejövő képek szekvenciáival vagy tükrözésével: van olyan munka, amely teljesen máshogy hat arany, mint fehér alapon, máshol egy arc negatívja is kirajzolódik az eredeti kép mellett.
Az első fal jó áttekintést ad a különféle technikákról: láthatunk itt egyvonalas, karikatúra-szerű rajzot (Férfi izzóval), mitológiai ihletésű képet: félig ember, félig állatarcú Pánt, szó szerint egyvonallal rajzolt portrét egy idős emberről, akinek arca és keze látható, a teste helyén üresen hagyta a felületet, ami miatt a kínai kalligráfiákat idézi a mű, míg a lehetőség latin istennőjét vörös pecsétnyomóval örökítette meg a művész.
Meller után három-négyezer maga készítette pecsétnyomó maradt, van olyan is, amely hatoldalas – nemegyszer egyedi csomagolások, ajándékkísérő kártyák elkészítéséhez használta őket.
Külön szekciót szenteltek a klasszikus irodalmi témák feldolgozásainak: Héraklész két munka közt modern hősként egy zuhany alatt tartózkodik egy kockás padlós fürdőszobában, Pygmalon a szobor életre kelésének pillanatában halálra rémül a nőtől, akibe éppen beleszeret, ördög és angyal eltúlzott gesztusokkal táncol, mintha egy Kondor-grafika és a fellinis commedia dell’arte gesztusainak keresztezéséből született volna a kép.
A karácsonyi üdvözlőkártyára szánt angyalpár viszont olyan finom munka, hogy bármely művész örömmel vállalná. Máskor a teljes groteszkbe csúszik át, például ott, ahol egy hárpia és férfi áldozata látható: a gonosz nőstény karmos lábai kilógnak a ruha alól, de a bárgyú férfi nem veszi észre.
Meller elkészítette a János vitéz angol nyelvű kiadásának illusztrációit, ezenkívül belekezdett Krúdy Gyula Álmoskönyvének illusztrációiba is, utóbbiakból azonban sajnos alig pár darab készült el, ezek láthatók is a tárlaton.
A Szerelem című szekcióban inkább az irónia dominál: nőstényördög, hárpia, ábrándos Szapphó és idős pár uralja ezt a falszakaszt.
A tárlathoz a Szépművészeti Múzeum oldalán át elérhető online adatbázis is készült, amelyben digitalizált formában találhatók meg Meller kéziratai, publikálatlan esszéi, vázlatai és jegyzetei.
