Az állami földek értékesítéséről hamarosan megszülethet a döntés, azonban ez hosszú távú folyamat – mondta a Magyar Hírlapnak adott interjúban Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter.
Elsősorban a kisebb területekkel segítenék a gazdálkodók megélhetését, mivel a földművesek részéről hatalmas igény mutatkozik a tulajdonszerzésre. A miniszter az első féléves GDP-adatokkal kapcsolatban kiemelte: várható volt, hogy a tavalyi, százéves rekordokat megdöntő évnél az idei szerényebb lesz.
– Az elmúlt hetekben felvetődött, hogy a gazdák földhöz jutását az állami földek értékesítésével segítse a kormányzat. Döntöttek már erről?
– Egyelőre nem született döntés, a kormány még dolgozik ezen a felvetésen. A gazdák részéről elemi igény mutatkozik a földbérletre, földvásárlásra. Láthatjuk, ha kimegyünk a határba, hogy ma már minden földterületet megművelnek, miközben tíz-tizenöt évvel ezelőtt még sokkal több elgazosodott, megműveletlen résszel találkozhattunk, gyakran a kiváló adottságokkal rendelkező régiókban is. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet működését szabályozó törvény jelenleg is lehetőséget ad arra, hogy állami földterületeket értékesítsünk, de az előírások szigorúak. A földalapkezelőtől hirdetmény, árverés útján szerezhető tulajdonjog, ezt három hektár alatt egyszerűsített eljárásban is megvásárolhatja a bérlő. Az efféle földadásvételek jelenleg is folyamatosak.
– Ön támogatja az elképzelést?
– Minden elképzelést támogatok, amely a magyar földművesek érdekeit szolgálja. Ma is aktuális az a természetes, régóta meglévő kisgazda- elképzelés, hogy a termőföld a hazai gazdálkodóké legyen. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezeket a földeket a gazdálkodóktól, a paraszt családoktól vették el az államosítás idején.
– A sajtóban a napokban már konkrétumok is megjelentek, küszöbön a végleges döntés?
– Az említett újságcikk teljes mértékben pontatlan, nem tudom, honnan származtak azok az információk, amelyeket felhasználtak. A leírtak nagy része a jogszabályokkal sem egyeztethető össze. A kormány és a Földművelésügyi Minisztérium folyamatosan egyeztet az ötletgazda Magosszal, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával, emellett különböző fórumokon is felvetődik az elképzelés.
– Hol tartanak az egyeztetések, mi a legelképzelhetőbb forgatókönyv?
– Mintegy háromszázötvenezer hektár az az állami terület, amely eladható. Természetesen a védett területekre nem terjed ki az elképzelés. Mint említettem, az ezzel kapcsolatos munka folyamatban van. Különösen az elszórt, osztatlan közös tulajdonú területek megvételét szorgalmaznánk a földműveseknél, ezek mérete százezer hektár nagyságrendű. Az említett területeken az állam sok esetben csak csekély tulajdoni hányaddal rendelkezik, amely kedvezőtlen a haszonbérlő szempontjából, mivel szerződéshosszabbítás vagy akár fejlesztés esetén az államhoz kell fordulnia. Ne feledjük, hogy a több száz hektáros területek értékesítése az előbb említett módon, a földalapkezelő működését szabályozó törvényben van rögzítve. Hamarosan megszületik a döntés a kérdésben. Azt azonban hangsúlyozom, a területek értékesítése nem megy egyik napról a másikra, az hosszú folyamat.
– Habár döntés még nincs, az ellenzéket a földeladás puszta gondolata is felháborítja. Az LMP már demonstrációt is kilátásba helyezett. Mi lehet az oka ennek a nagy „féltésnek”?
– Látszik, hogy az LMP a sajtóhírek alapján támad, és nem a vidéki tapasztalatokat veszi figyelembe. Már 2010-ben, amikor elkezdtem a miniszteri munkámat, több lakossági és gazdafórumon kaptam kérdéseket arra vonatkozóan, hogyan lehet állami földet vásárolni. A gazdák által megfogalmazott igény tehát az, hogy a kisebb földeket, beékelt, osztatlan területeket megvásárolhassák. Az LMP-nek tehát a gazdákkal van problémája, amikor az elképzelést támadja. A földtörvény szerint termőterületet csak földműves vásárolhat, jogi személy nem. Mivel legnagyobb kritikusunk, Sallai Róbert Benedek LMP-s képviselő a támadások közepette állami földeket bérel, ezért a lehetőség neki is adott a tulajdonszerzésre. Már eddig is akart például védett területeket venni.
– A szocialisták szerint a kormány közeli személyeknek kedvezne a földvásárlás lehetősége. Ez reális felvetés?
– Mint említettem, az a személy vásárolhat földet, aki szerepel a földműves-nyilvántartásban, tehát a törvény szerint ténylegesen gazdálkodik és háromszáz hektárnál kevesebb földje van. Az MSZP jobban teszi, ha hallgat ebben a témában, mivel kormányzásuk alatt zárt ajtók mögött, ki tudja, milyen megállapodással a klientúrának, a párt üzleti érdekei szerint osztották szét az állami területeket. Ráadásul az MSZP annak a pártnak a jogutódja, amely annak idején elűzte a földekről a parasztságot, elvette tőlük a területeiket, államosította gépeiket, haszonállataikat.
– Nem csak a hazai politikai életben érik támadások az agrárkormányzatot, az Európai Bizottság a földtörvényünket vizsgálja, kötelezettségszegési eljárást indított. Hol tart a folyamat?
– Brüsszel kifogásolja, hogy jogi személyek nem vehetnek földet. Gondoljunk bele, ha egy cég megvásárol egy adott területet, akkor néhány év múlva már nem lehet tudni, hogy ki lesz annak a tulajdonosa, külföldi kézbe vagy spekulánsok kezére kerül-e a magyar föld. Ebből mi nem kérünk. Nem győzöm ismételni, a föld legyen azé, aki azt megműveli, a helyben lakó, családi gazdálkodóké. Látnunk kell, hogy a bizottság a termőföldet is úgy kezeli, mint egy gyárat, gépet, egyéb javat. Mi abból indulunk ki, hogy a termőföld nemzeti kincs, nem megújítható, nem gyártható le újra. Ezért meg kell védenünk a törvényt – és vele a termőföldet –, ez a küzdelem több évig is eltarthat.
– Említette az osztatlan közös tulajdonú területeket. Ez a jelenség mennyire sújtja a gazdatársadalmat?
– Meglehetősen, hiszen kétmillió hektár érintett, Magyarországon a termőterület pedig hozzávetőleg öt és fél millió hektár. Ahol meg akarják szüntetni ezt a tulajdoni formát, ott jelenleg is dolgoznak a földhivatalok, eddig több ezer hektáron már elvégezték a munkát, azonban a folyamat még évekig eltart. Az osztatlan közös felszámolásában sokat segít az is, hogy sok helyen a nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkezők kivásárolják a kisebbeket.
– Szintén a napokban jelentek meg az első féléves GDP-adatok. Elemzők szerint a várakozásoknál alacsonyabb, 2,7 százalékos gazdasági növekedést a mezőgazdaság húzta le. Hol foglal helyet a nemzetgazdaságban az agrárium?
– Az elemzők gyakran a saját megalapozatlan várakozásaikban csalódtak. Most nem jött be a jóslatuk. Sokszor hangoztattuk, mégsem vették figyelembe, hogy tavaly évszázados rekordokkal büszkélkedhetett a mezőgazdaság, hiszen rekordtermést takarítottak be a gazdálkodók búzából, kukoricából, napraforgóból és repcéből is, nem lehet minden évben rekord. Az idén a szélsőségesen forró és száraz időjárás miatt szerényebb évet produkál az agrárium. A kukoricánál folyamatban vannak a becslések, tizenöt-húsz százalékos veszteségre számítunk. Más növénykultúráknál is látszik a kár, emellett Európa-szerte alacsonyak a termelői árak, de tejtermelői válsággal is küzdünk. Októberben lesznek végleges adatok az idei szezonról, közepes évre számítunk. A gazdatársadalom az elmúlt években megerősödött, ezért át tudja vészelni ezt a nehéz évet, de még egyszer hangsúlyozom, aki a tavalyi, százéves rekordokat is megdöntő évre számított, annak a várakozásai nem voltak reálisak. Ha az agrárium egészét nézzük az alapanyag-termeléstől a -feldolgozáson át az élelmiszer-kereskedelemig, akkor mintegy huszonöt százalékos GDP-arányról beszélhetünk. Nem csak az alapanyag-termelést kell figyelembe venni, amikor a mezőgazdaság helyét határozzuk meg a nemzetgazdaság egészén belül, hanem az előbb említett ágazatokat is. Az elmúlt négy évben a kibocsátást negyvenkét százalékkal emelte az agrárium. Bízunk benne, hogy ez a növekedés a jövőben is megmarad.
– Utalt a tejágazati válságra, a szakmai szervezetek szerint azonnal kell cselekedni. Milyen megoldásokat lát a piac stabilizálására?
– Elsősorban a fogyasztók tudnak segíteni azzal, hogy a világszínvonalú, védjeggyel minősített hazai tejtermékeket vásárolják. A tejágazatot két súlyos hatás befolyásolja, egyrészt az európai uniós kvótarendszer megszüntetése, másrészt az orosz embargó. Hatalmas felvevője volt a német, a holland és a lengyel termelőknek az orosz piac, a termékeket pedig azóta sem sikerült máshol elhelyezni, habár az Európai Bizottság erre számított. Ezért rendkívüli ülést hívtak össze szeptemberre, ahol olyan tárolási támogatást kell kidolgozni, amellyel a felesleget ki lehet vonni a piacról, stabilizálva az árakat. Ha ez nem történik meg, a már most válságos helyzetben lévő termelők tönkremehetnek.
– Habár a szezon még koránt sem ért véget, hogyan látja a mezőgazdaság eddigi teljesítményét, a gazdatársadalom munkáját?
– Egyelőre nehéz erre a kérdésre válaszolni, de az biztos, hogy küzdelmes ez az év. Az árpa és a búza termésátlaga meghaladja a tavalyit, utóbbi gabonának a hetven százaléka malmi minőségű. Megtermett tehát az ország kenyere, habár az aszály rányomta bélyegét erre a szezonra. Úgy gondolom, a gazdálkodók meg tudnak birkózni a problémával, talpon tudnak maradni. Mi ebben partnereik vagyunk, a támogatások kifizetése határidőre megtörténik, küzdünk a tejpiac, a húspiac és a borászat stabilitásáért. Az államalapítás ünnepének időszakában ne feledkezzünk meg Szent Istvánról, aki elterjesztette a kereszténységet, akinek a magyarság letelepedését köszönhettük, és azt, hogy a nomád állattartásról a földművelésre tértünk át. Mi ezt a munkát kívánjuk továbbra is folytatni, amíg a földművesek a határban dolgoznak, életben tartják közösségeinket, a vidéket, eltartják a családjukat és ellátják jó minőségű, egészséges élelmiszerrel az országot, addig erős nemzet maradunk.
