Michel Hazanavicius rendező nem az az alkotó, aki sajátos nyelvezettel, egyéni stílussal vagy hangvétellel rendelkezne, eddigi munkáit egyetlen közös pont jellemezte: szeret visszanyúlni a régi idők klasszikusaihoz, ahogy például Oscarral jutalmazott A némafilmes című munkájában a mozgókép kezdeti időszakát elevenítette fel.
A rendező ezúttal fajsúlyos drámát rendezett, ám az alapanyagot most is egy régebbi mű, Fred Zinnemann 1948-as The Search című, második világháborús alkotása jelentette, átültetve annak történetét a közelmúltra, aktuálpolitikai kicsengéssel. Míg az említett darabban egy Auschwitzot túlélő cseh kisfiú áll a középpontban, addig Hazanaviciusnál egy csecsen gyermek bolyong az orosz támadások sújtotta területen, aki, miután szüleit a szeme láttára mészárolták le, csecsemőkorú húgával útnak indul, az ismeretlenben bolyongva pedig egy vöröskeresztes francia nő az otthonába fogadja. A történet három szálon fut: miközben végigkövethetjük, ahogyan az asszony minden igyekezetével próbál kapcsolatot létesíteni a tragikus események hatására némaságba burkolózó árvával, addig a gyermek halottnak hitt nővére kétségbeesetten próbál rátalálni testvérére, a harmadik vágány pedig egy tizenéves orosz katona kiképzését és elállatiasodását mutatja meg. Michel Hazanaviciusról sugárzik, hogy nem csupán tökéletesen ismeri a filmtörténetet, de érti szakmailag és technikailag is, miben rejlik egy-egy klasszikus darab ereje, ez a profizmus pedig művének minden egyes pillanatában tetten érhető: több mint két órán keresztül kedvére zongorázik a néző érzelmein, pontosan tudva, hogy a kellő hatást milyen eszközökkel érheti el. Kár, hogy ezt a végtelen szakmai ismeretet ezúttal arra használja, hogy tökéletesen megfeleljen egy bizonyos álláspontnak. Kissé leegyszerűsítve ábrázolja az eseményeket: a csecsenek mind egy szálig vétlenek, a francia segélyszervezetben túlteng az önzetlenség, az oroszok pedig állatok, rosszabbak, mint Kubrick ihletet nyújtó klasszikusa, az Acéllövedékek szereplői.
A keresés roppant hatásos és manipulatív mű, köszönhetően a nagyszerű színészeknek, a látványos és karakteres operatőri munkának és a hosszú játékidő ellenére is feszes, mindvégig izgalmas történetmesélésnek. Csupán a rendezői etika kérdőjelezhető meg, naivan reménykedni tudunk abban, hogy az Oscar-bizottság és nem áll egy ilyen egyértelműen propagandamunka mellé.
A keresés
Színes, feliratos, francia filmdráma, 129 perc, 2014
•••••6••••
