Az Északi-Bakony déli lábánál, a Torna-patak és a patkóívben kanyarodó vasútvonal völgyében bújik meg Városlőd. A közelében fekszik Kislőd, Bakonygyepes és Farkasgyepű. A Lőd helységnév eredete a honfoglalásig vezet vissza, a Dunántúlt meghódító magyar íjászok – lövők és vadászok – vigyázták a Bakony átkelő-útjait, gyepükkel védték a letelepedésre alkalmas helyeket, egészen a nyugat-dunántúli Őrségig.
A fehérvárcsurgói Szent Katalin gótikus templom a keleti oldal ablakaival (Fotó: a szerző felvétele)
Városlődnek ma 1300 lakosa van. A település helyén bronzkori sírhelyeket tártak fel régészek, ősrégi leletek tanúskodnak az időszámítás előtti életükről. Békés, biztonságos lakhelyükre jellemző, hogy róluk sem a tatárjárásról, sem a 14. századi belháborúkról nem maradtak fenn emlékek, írások. A legkorábbi írott emlék a község határában 1347-ben épült karthauzi kolostorról maradt fenn, amelyet I. (Nagy) Lajos király alapított uralkodása első esztendeiben. Egy levél 1369-ben arról tudósított, hogy az építkezésen dolgozó emberek megtámadták a bakonybéli bencések velük szomszédos birtokán szenet gyűjtő parasztokat. Az igazi alapító okiratot 1387. március 17-én állította ki Demeter zágrábi püspök, az elhunyt Lajos király kancellárja.
A monostort Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel, amiként a Leweld melletti völgyet is a főangyalról nevezték el: „vallem Sancti Michaelis”. A szent némaságot fogadó barátok Hunyadi Mátyás pártfogásának köszönhették a rendház fenntartását, a gazdasági és műveltségi fénykorukat az 1470-80-as években élték. Az uralkodó bőkezű a pénzadományon túl egy ősnyomtatványt is ajándékozott a kolostornak Corvinái közül, abból az alkalomból, hogy Beatrix királyné – a római pápa bíborosa kíséretében – 1480-ban meglátogatta az ország egyik leggazdagabb szakrális intézményét.
A 16. század közepén romba dőlt épületegyüttes látványát mindössze egy később Nürnbergben őrzött olajfestményből ismerhetjük. Várfallal körülvett, bástyákkal és tornyokkal megerősített építmény volt, a közepén meredek oromfalú, mintázatos cseréptetejű gótikus templommal. Nem sokkal előbb készülhetett a dátum nélküli kép, amely a török hordák féktelen pusztításának dokumentuma lett. A várként is emlegetett Lövöldöt 1544-ben magyar hadak ürítették ki és robbantották fel, hogy ne jusson az ellenség kezére. A romok köveiből építkeztek a Svábföldről érkezett telepesek, ácsok és kőfaragók 1723-tól – a barokk egyház falából nemrég kerültek elő a középkori kövek. Végül új vakolatot kapott a tekintélyes méretű műemlék.
Jóval távolabb, keleten, a Bakony és a Vértes hegyvonulatát kettészelő völgyben, a Móri-víz folyása mentén, Székesfehérvártól tizenöt kilométerre fekszik Fehérvárcsurgó. „A 2000 lakosú település elsőrendű műemléke az 1844–45-ben gróf Károlyi György által (Ybl Miklós közreműködésével) építtetett klasszicista kastély. Régészeti nevezetessége a Gaja-patak fölötti Várhegyen található vaskori (Hallstatt) földvár” – írja a Fejér megyei műemlék-jegyzék.
Csurgó 1227-ben bukkant fel másodízben, később az 1333 és 1335 között felvett pápai dézsmajegyzékben szerepelt. A helység neve a lapátkerekes vízimalom-zúgótól ered. A tizenöt éves háborúban a község elpusztult, és csak a 17. században települt újra, lakói magyarok voltak. Az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt plébániai egyház szabadon álló, egyhajós gótikus templom, keleten keskenyebb, háromnyolcad záródású szentéllyel, a nyugati főhomlokzat előtt álló barokk harangtoronnyal. Síkmennyezetes a hajó, valamivel magasabb a deszkaborítású apszis a szinten. A hajó déli oldalán négy gótikus ablakon keresztül szűrődik be fény, alatta a csúcsíves bejárat, az északi oldalhoz csatlakozott a középkori eredetű sekrestye-kápolna. A szentély ablakai a 18. században készültek.
Csurgó templomát a török hódoltság idején – az 1600-as években – református magyarok használták, csak 1748-tól lett újra a katolikus híveké Padányi Bíró Márton veszprémi megyés püspök támogatásával. A templom építéstörténetét az 1961–62-ben elvégzett régészeti feltárás tisztázta: az egykor még 13. századi (román kori) kisegyház hajója a mostaninál keskenyebb volt, a szentélye pedig egyenes záródású. A padlószint alól került napvilágra a kőoltár fundamentuma.
Fehérvárcsurgó világhírű szülötte Amerigo Tot (eredeti nevén Tóth Imre) szobrászművész, akinek egykori otthona a templomdomb közelében táblával és magyar zászlóval megjelölve látható.
Soha nem hallgattam el, hogy csurgói parasztgyerek vagyok, ide tartozom, és azt hiszem ide is fogok tartozni mindörökké – olvasható az emlékhelyen.
