A magyar közvélemény még mindig mostohagyerekként kezeli a sört, azonban egyre nagyobb számban jelennek meg, mert kereslet is van rá, a prémiumkategóriás és kézművestermékek – mondta a lapunknak adott interjúban Schillinger Attila, a Magyar Sörgyártók Szövetségének elnöke. Kiemelte: a hazai piacon nélkülözhetetlen a termékek népszerűsítése.
– Hogyan segíti a Magyar Sörgyártók Szövetsége az ágazati szereplőket, egyáltalán mekkora a hazai sörpiac?
– Egyik legfontosabb feladatunk, hogy bővítsük a hazai sörpiaci szereplők mozgásterét, beleértve a nagy gyárakat, valamint a kisebb főzdéket. Célunk, hogy a piac egésze versenyképesebb legyen. Négy nagy sörgyár van Magyarországon, amelyek külföldi tulajdonban vannak. Összesen mintegy ezerhétszáz főt foglalkoztatnak, de közvetve további huszonháromezer ember megélhetését segítik. Szoros kapcsolatban állunk az agráriummal is, komoly árpa- és malátafelvásárlást folytatnak gyáraink. Emellett folyamatban vannak az egyeztetések az agrárkamarával arról, hogy miként lehetne a hazai söripar és a mezőgazdaság kapcsolatait tovább erősíteni.
– Említette, hogy négy külföldi cég adja a sörpiac nagy részét. Beszélhetünk magyar sörről?
– Természetesen. Fennmaradt a hazai sörgyártás, több száz éves, tradicionális márkáink a mai napig megtalálhatók a piacon, ezek legnagyobb része itthon termelt alapanyagokból készül. Fontos, hogy ezek a külföldi cégek nem bezárni, hanem a gyárakat működtetni jöttek Magyarországra. Úgy gondolom, szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen megmaradt a hazai gyártás, és legnagyobb arányban nem a külföldön előállított, szintén külföldi márkákat találjuk a boltok polcain. Összességében optimista vagyok a hazai sörpiaccal kapcsolatban, azt kell mondjam, a söröskorsó félig tele van.
– És hol a korsó másik fele?
– Nyilvánvalóan nehéz oldalai is vannak a szektornak, kettős szorítás tapasztalható. Az első, hogy az elmúlt tíz évben, 2005 óta összesen hetven százalékkal nőttek az ágazatot sújtó terhek. Az iparágak átlagos nemzetgazdasági terheihez képest ez a szám harminc-negyven százalékkal magasabb. A második nehézség, hogy a magyar piacot elárasztja a külföldről érkező, bizonytalan eredetű és minőségű, dömpingáras termék. Ezt nem korlátozhatjuk, hiszen az Európai Unió szigorúan tiltja a versenyt korlátozó intézkedéseket. Sok fogyasztó rendkívül árérzékeny, ennek ellenére az a célunk, hogy a minőségi sörfogyasztás felé toljuk el a piacot.
– Hogyan?
– Egyrészt a piac bővítését kell segíteni. A kilencvenes évek elején az átlagos hazai fogyasztás még elérte az évi száz litert fejenként, mára ez a szám hatvanöt literre csökkent. Ez elég komoly visszaesés, azonban még így is a középmezőnyben vagyunk. Emellett össze kell fognunk a kormányzattal, hogy olyan környezetet teremtsünk, amely a beruházásokat élénkíti az ágazatban. Ez mindkét oldal érdeke. A sör inflációtól megtisztított bruttó ára 2000 óta nem emelkedett, az idén márciusban a félliteres, 4,5 százalékos kiszerelés átlagosan 205,5 forint volt. Ebből 44 forint az áfa, 36 forint pedig a jövedéki adó. A teljes adóteher 44 százalék, amely regionális tekintetben is nagyon magas. Ebből jön még le a gyártó önköltsége. A magas terhek miatt a gyártók beruházásokat már nehezen tudnak Magyarországra hozni. Stratégiai szempontból természetesen nem zárnak be, de az ágazatot további terhekkel sújtani kontraproduktív. Természetesen a piac egészét tekintve a nagyok mellett a kicsiknek is van helyük. A sör még mindig mostohagyerek több száz éves történelmi hagyománya mellett is. A világban jelenleg sörforradalom zajlik, folyamatosan nő az ital népszerűsége, és ezt itthon is ki kell használnunk.
– Mi lehet a kitörési pont?
– A minőségi sörfogyasztás. Látjuk, hogy az emberek egyre inkább a minőség irányába mozdulnak, a minőségi sörfogyasztás egy év alatt huszonhárom százalékkal emelkedett.
– Ha a minőségről beszélünk, a nagy sörgyárak milyen termékeket gyártanak?
– A fogyasztó megítélése is számít, ha a minőségről beszélünk. Elképzelhető, hogy valakinek ízlik, míg másoknak nem egy minőségi sör vagy akár egy kis főzde újítása. Ha a sörfőzés technológiáját nézzük, akkor fontos, hogy szakemberek készítsék az italt, betartva a szabványokat. A nagyipari sörnél ezek a szempontok megkérdőjelezhetetlenül jelen vannak.
– És az egyre népszerűbb kéz- művessöröknél is megvan a garancia a minőségre? Mennyire van feltörekvőben a kisüzemi piac?
– Az Egyesült Államokban a piac tizenhárom százalékát már a kézműves sörök adják. Szövetségük a tengeren túl már definiálta, milyen a minőségi sör. A minőség javítására külön szervezetet hoztak létre. Erre a sok új piaci belépő miatt égető szükség volt. Magyarországon a kézművessör-piac egyelőre meglehetősen kicsi, harminc-negyven szereplős. A prémium minőségű sörfőzéshez kevés a kreativitás, a szép szlogen és a magas ár. Fontos, hogy a minőségi kézműves sörhöz is kell a megfelelő szakértelem és technológia. Nagyon sokan be akarnak lépni erre a piacra, ehhez akár európai uniós támogatást is tudnak igényelni. De még egyszer hangsúlyozom, a technológia és a tudás nélkülözhetetlen az egyedi receptúra és a kreativitás mellé.
– A prémium kategóriás italok megjelenésével párhuzamosan beszélhetünk magyar sörkultúráról?
– Folyamatosan a minőségi sörkultúrán dolgozunk. Túl sokáig ragadtunk meg a kocsmaasztal melletti vagy a tévé előtti sörözésnél, miközben a magyar gasztronómia szárnyal, sorra jelennek meg minőségi éttermek, utcai árusok. Ezért indítottuk a Sör mi több elnevezésű mozgalmat, hogy a gasztronómiát a bor- és a pálinkafogyasztás mellett a sörözéssel is összekössük. Korábban szentségtörésnek számított egy sajtot vagy akár egy desszertet sörrel párosítani, mára ez sok helyen természetes. Emellett még mindig jellemző a hölgyeknél az a régi berögződés, hogy nem vállalják fel a sörfogyasztást, mert úgy gondolják, társaságban nem elfogadható. A Sör mi több kezdeményezés arra irányul, hogy áttörjük ezeket a gátakat és a minőségi fogyasztás felé tereljük az igényeket.
– Erre honnan van pénz?
– A szervezet is támogatja a megmozdulást, de kapcsolatban vagyunk a Földművelésügyi Minisztériummal és az európai sörszövetséggel is. Jövőre, ha minden jól megy, már az Európai Uniótól is kérhetünk marketingtámogatást, azonban fontos, hogy azt nem márka-, hanem fajtanépszerűsítésre költhetjük. Ez hatalmas előrelépés lenne, és növelni lehetne a fogyasztók táborát.
– Sokakat érdekel, hogy miért csökken a sör mérete, megjelent a négydecis kiszerelés. Elterjed ez a jelenség?
– A gyártók éles versenyben vannak egymással. Nem dolgunk, és a versenyjog szigorú szabályai miatt nincs is lehetőségünk a gyártók lépéseit megítélni. Erről a piac dönt.
