Csaknem három évig ad otthont Balatonfüred a biedermeier festőket bemutató két, párhuzamos kiállításnak, amelyen osztrák, illetve magyar festőművészek képei idézik a tizenkilencedik század közepét meghatározó korstílust. Előbbi, a Cilinder és lokni című kollekció a felújítása miatt zárva tartó Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből válogat, keresztmetszetet adva a polgári stílus ausztriai képviselőinek munkásságáról.
Több helyszínen is láthatók a felújítás miatt várhatóan 2018-ig zárva tartó budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményének darabjai: a balatonfüredi Vaszary-villába az osztrák biedermeier festők munkái kerültek, mintegy három évre. A reformkori villában a felújítása óta ez az első, a korszak meghatározó stílusát megjelenítő kiállítás – a biedermeier a maga ellentéteivel, feszültségeivel épp olyan volt, mint a pezsgő, reformkori Pest-Buda és Füred. Az intézményben ezzel párhuzamosan magyar biedermeier festők alkotásai is megtekinthetők, a Budapesti Történeti Múzeum berkeiben működő Fővárosi Képtár gyűjteményéből.
Az osztrák képeket bemutató, Cilinder és lokni című tárlat Friedrich von Amerling, Johann Nepomuk Ender, Franz Eybl, Friedrich Gauermann, August von Pettenkofen, Johann Baptist Reiter és Ferdinand Georg Waldmüller festményeire épül. Ahogyan a tematikus rendben kiállított munkák is mutatják, a biedermeier alkotóinak legjellemzőbb festészeti témái a portré, a csendélet és az életkép voltak. Ez utóbbit a Vaszary-villa tárlata éppen úgy tovább tagolja, mint az arcképek megjelenítését, a korabeli arisztokrácia tagjait bemutató festmények közé a korstílus igazi „bázisa”, a polgári társadalmi rétegek képmásait is elhelyezték.
A tizenkilencedik század első felének Közép-Európájában a városi polgárság megerősödésével vált divatossá a biedermeier. Hatása a festészetben, az irodalomban és a lakáskultúrában egyaránt megfigyelhető.
A polgári öntudat kifejeződéseként az új otthonok gazdái szívesen díszítették falaikat a ház lakóinak arcképeivel, valamint a hétköznapi élet nyugalmát árasztó, békés jeleneteivel, így a Vaszary-villában helyet kapó gyűjtemény erénye, hogy nem csak a felső tízezer idilli hangulata köszön vissza. Különösképp jellemző volt, hogy az osztrák–magyar régióban kifejezetten az arisztokrácia protezsálta a biedermeiert, minden valamit is magára adó bécsi arisztokrata família előszeretettel dicsekedett a család féltve őrzött biedermeier festményeivel.
A két részre osztott terem első szekciójában, önálló falon egy négyes festménycsoport mindjárt az életképekre összpontosít, többségében August von Pettenkofen munkáira. Ő volt az az alkotó, akit az alföldi táj is megihletett, munkáiból eredeztetik a magyar Alföld tájképfestészetét, a magyar festők csak Pettenkopfen után kezdték el vászonra vinni a végeláthatatlan sík vidéket. E gyűjteményben is visszaköszön a térség, nevezetesen a Szolnoki vásár című életképe. Leghangsúlyosabb zsánerkép a teremben Friedrich Gauermann Marhairtás című festménye.
E helyiségben kapott helyet a csendélet megjelenítése, és itt sorakoznak fel a hétköznapi ember portréi: a Kis ékszerárus vagy a Munkásnő Johann Baptist Reiter munkái. Ezek a kisebb alakú arcképek mintegy átvezetnek a monumentális, úri világot megjelenítő portrésorozatba, amelyen zömében asszonyokat látunk, többségüket nem nevesítette alkotója. Pettenkofen festette meg Borsos Miklós festőművész portréját, de itt csodálhatjuk meg Friedrich von Amerlingtől Nákó grófné alakját is.
A kiállítás egy-egy gyűjtőről is megemlékezik, az oszlopra helyezett rövid szöveges összefoglalóban mutatja be például Pyrker János Lászlót, több kiállított munka korábbi tulajdonosát. A műgyűjtő a Habsburg Birodalom megbecsült méltóságai közé tartozott, 1820-ban nevezték ki velencei pátriárkává, és az itt töltött évek alatt tett szert nagyra becsült képgyűjteményére, amelyet 1836-ban már egri érsekként a nemzetnek adományozott. A füredi kiállítás átfogó képet ad a stílus festészeti sajátosságairól, amely nemcsak önmagában érdekes, hanem azért is, mert szélesebb körben főként a lakberendezésre tett hatásai ismeretesek.
