Sportdiplomáciai siker született tegnap este: Kamuti Jenőt ötödik alkalommal választották meg a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökének. Egyhangúlag! A civilben sebészként dolgozó egykori vívó örömmel nyilatkozott lapunknak.
– Nehezebb volt az elmúlt időszak a bizottság élén, mint amilyennek a következő ígérkezik?
– Azt gondolom, hogy a mostani ciklus lesz a legnehezebb. És nem is annyira a fair play bizottság feladatai miatt, hanem azért, amit sajnos mindenki tud, hogy óriási ellentétek dúlnak a különféle szervezetek között. Egy példát kiragadva: ugye, a közelmúltban nehezen jutott dűlőre a Paralimpiai Bizottság és a NOB abban a kérdésben, hogy az orosz sportolókat teljesen kitiltsák-e a játékokról vagy csak részben.
– Ön mit tud tenni ennek a problémának az áthidalására?
– Az én legnagyobb bánatom, hogy – ahogyan azt a régi közmondás tartja – fejétől bűzlik a hal. Lásd FIFA- és UEFA-botrányok, becstelen manipulációk esetét. Sajnos a sportban egyfajta hidegháború dúl mostanság, és itt kell nekünk tevékenykednünk.
– Amit elmondott, az a magyar sportra is veszélyes?
– Azt gondolom, hogy nem. Bár sportdiplomácia tekintetében lenne mit javítanunk. Én visszasírom azokat az időket, amikor létezett a Deutsch Tamás által vezetett Ifjúsági- és Sportminisztérium, mert akkor volt a sportnak külön miniszteriális szervezete.
– De önnek sikerei vannak. Mit gondol, miért választották meg ötödször is a fair play bizottság elnökének?
– Ha most viccelni szeretnék, azt mondanám, hogy olyan pozícióra, ahol dolgozni kell, oda nem tolakszanak az emberek. Ahol nincs jövedelem, mindent saját pénzből kell fizetni, az nem túl népszerű. Én pedig szenvedélyesen szeretem ezt a munkát, mert hívő emberként a templomban is azt hallom a paptól, hogy becsülettel harcoljak. A fair play szelleme pedig nagyon is közel áll a tízparancsolathoz.
– Sajnos vannak olyan előjelek, amelyek arról tanúskodnak, a doppingolás, ahelyett hogy csökkenne, inkább szaporodik. Hogyan látja, reális arra gondolni, hogy megállítható a folyamat?
– Sajnos ki kell mondani, hogy nem. Nem állítható meg. Mégpedig azért nem, mert sok sportoló – tisztelet a kivételnek – a saját boldogulását tekinti elsődlegesnek. Nézze csak meg, orvos, gyúró, menedzser, szakosztályvezető, elnök és még sorolhatnám, egyszerűen kizsigereli a sportolókat.
– A Nemzetközi Fair Play Bizottságot 1963-ban alapították, és egy évvel később adták át az első trófeát. Ma milyen értéke van egy ilyen díjnak?
– Nagyon nagy. Találkoztam olyan idős vívóval, aki több mint nyolcvanévesen elsőként azzal büszkélkedett, hogy megkapta ezt a díjat. Tízből kilenc sportolónk igenis büszke erre a kitüntetésre.
– Előfordult már, hogy ön mint a bizottság elnöke nem értett egyet a díjra jelölt személyével?
– Nem is olyan régen az egyik hajdani keletnémet úszó, aki vb-címet nyert, bevallotta, hogy doppingolt, amikor versenyzett. Felterjesztették őt a díjra, ám én úgy véltem, hogy a beismerés nem egyenlő a sportszerűséggel. Miután erről meg tudtam győzni a többieket, más kapta az elismerést.
– Az orvosi hivatás és egy ilyen bizottság vezetése békésen összefér?
– Nyugdíjas vagyok, de azért bejárok a kórházba. Igaz, műtéteket már nem vállalok, mert azt vallom, hogy egy sebész nem hibázhat. Sokat dolgozom, de ez teszi ki napjaimat, s ez tart fiatalon.
