Bemutatták Szőts István hetven évvel ezelőtt, 1945-ben megjelent, Röpirat a magyar filmművészet ügyében című könyvének hasonmás kiadását hétfőn Budapesten, a Pesti Vigadóban. A kötet a magyar filmművészet és filmipar megteremtésének szervezeti, intézményi, gazdasági feltételeit összegzi.
Az újrakiadást indokolta, hogy Szőts István Röpirata ma is aktuális gondolatokat fogalmaz meg. A rendező többek között felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotóknak nemcsak a közízlés kielégítésére, hanem a tartalmi igényességre is koncentrálniuk kellene. Kifogásolta, hogy itthon csak a globális sémák honosítása zajlik.
A kötet kísérőtanulmányai a mai filmszakmai helyzet néhány jellemzőjére és Szőts István írásának aktualitására hívják fel a figyelmet. Pintér Judit filmkritikus a Szőts óta bekövetkezett filmszakmai változásokat ismerteti, illetve méltatja a rendező életútját, beszámol az Emberek a havason című film az 1942-es velencei fesztiválon elért sikeréről, valamint felfedi az olasz neorealisták és a rendező életútja közötti párhuzamokat is. Mindezek mellett felsorolja a rendező által vizionált filmszakmai szerkezet megvalósult elemeit: az 1959-ben megalakult Filmtudományi Intézet- és Filmarchívumot, valamint a Balázs Béla Stúdió létrejöttét.
Sára Sándor filmrendező hozzászólásában elmondta, hogy a Szőts-féle elképzeléseket ma is szem előtt kellene tartani. A filmtámogatás jelenlegi szerkezete nem megfelelő a fiatalok számára, és hiányoznak a műhelymunkák. Kucsera Tamás, az MMA főtitkára felhívta a figyelmet arra is, hogy megalapították a Szőts István-díjat, amelyet minden évben filmes szakembereknek ítélnek oda.



