Az avar kor – Madártávlatból címmel látható kiállítás a Damjanich János Múzeumban, Szolnokon augusztus 26-ig. A kamaratárlat egy alig ismert nép életébe enged bepillantást, valamint a griffes és indadíszes övgarnitúráktól kezdve az előkelő nők aranyékszerein át az agyagedényekig 6–8. századi avar kori leleteket mutat be Jász-Nagykun-Szolnok megye területéről és közvetlen környezetéből.
A kétnyakú agyagedényről a mai napig nem tudni, hogy pontosan mire szolgált (a szerző felvétele)
Az avarok az eurázsiai sztyeppe nomád népe voltak, akik a 6–8. század között Kárpát-medencei központú, erős birodalmat irányítottak kétszázötven éven keresztül: 567-568 körül jöttek be a Kárpát-medencébe és 791-803-ig fennállt birodalmuk. I. Nagy Károly frank király, majd római császár, – aki közismerten Európa nyugati és középső részének egyik nagy alapítója, egyesítője volt – vetett véget hatalmuknak.
Az avar kor – Madártávlatból című kamaratárlat az avar nép nyomába ered, s bemutatja történelmüket, életvitelüket, kultúrájukat. Madaras László régész, a kiállítás kurátora szerint szinte alig tudunk a keletről érkező avarokról, pedig még a honfoglalás előtt Európa nagyhatalma voltak. Történetük valahol Belső-Ázsiában kezdődik, ahol a türkök 552-ben megdöntötték a zsuanzsuanok birodalmát. S mint az ilyenkor általában lenni szokott, a vesztesek különböző irányban keresnek új letelepedési lehetőséget: egyik csoportjuk a Kínai Birodalom határain belül folytatta életét, másik csoportjuk Korea felé indult, míg a harmadik nyugat felé tért ki az új hatalom elől – olvasható a kiállításhoz készített kiadványban. Később Bizáncba küldöttség érkezett, az ismeretlen nép területeket kért, ahol folytatni tudják nomád életmódjukat – minderről már források számolnak be. A bizánciak nem kértek az avarokból, s határzárat hoztak létre a Dunán, míg kelet felől a türkök jelentettek veszélyt.
Mint a kurátor rámutatott, az avar kagán (legfelsőbb vezető, királyi hatalommal bíró egyeduralkodó) egyenrangúnak tartotta magát a bizánci császárral. Érdekes, hogy kizárólag Baján kagán neve maradt fenn az avar vezetők közül – hangsúlyozta.
A kagán a longobárdokkal lépett szövetségre, így sikerült leverniük a gepidákat, és a Kárpát-medence birtokba vételével az avarság belépett Európa történetébe. Ezen a területen ugyanazt az életformát tudták folytatni, mint az ukrán sztyeppén. Majd minden erőszak nélkül a volt Pannónia is az övék lett – ekkor fordult elő először, hogy egy nép politikai hatalmával egyesítette a Kárpát-medencét.
A kora avarok igazi nomádok voltak, állandóan, pontosabban 626-ig háborúznak Bizánccal. Ugyanis ebben az évben megtámadták Bizáncot, s elbuktak. A várost védő falon – amely ma is áll Isztambulban – nem tudtak átjutni. Az avar népet a források sem említik 626 után, elveszítik jelentőségüket. Nagy Károly idejében hallunk róluk legközelebb, amikor a békés, nyugodt 8. században egyszer csak kitört a háború, ugyanis a már fentebb említett frankok királya igényt tartott a Kárpát-medencére a Dunáig. Az avarok ugyan legyőzték Nagy Károly csapatait, azonban belharc tört ki közöttük – utoljára 822-ben említik őket a frankfurti birodalmi gyűlésen.
A történelmi események áttekintése után az üvegvitrinek érdekes leletei felé vehetjük az irányt, amelyeken feltűnik, hogy bizonyos minták, motívumok visszatérnek – mindez egy archaikus társadalomra engedi következtetni a kutatókat a régész szerint. A 7. század végére, 8. század elejére egy meglepően egységes régészeti kultúra alakult ki, az úgynevezett „griffes-indás kultúra”. Madaras László rámutatott, hogy az állatábrázolások inkább a korszak elejére jellemzőek, a mindent behálózó indadísz pedig inkább a 8. századra. A kiállítás lényegi része, hogy a részletes történelmi háttéren, leírásokon túl olyan tárgyakat mutat be, amelyeket a 19–21. században találtak.
A 19. században találtak rá például a kunmadarasi fejedelmi sírra, amiből a bemutatott arany lószerszámok, tőr- és kardveretek nem kerültek a nagyközönség elé száz éve. Tovább haladva a teremben a kiállított tárgyak között láthatunk aranyból és más fémből készített ékszereket, aranyozott bronzboglárokat, griffes és indadíszes övgarnitúrákat, fegyvereket, lószerszámokat, kőeszközöket és agyagedényeket. Mint megtudtuk, az ásatások során a legérdekesebb lelet egy kétnyakú agyagedény volt, amiről a mai napig nem tudni, hogy pontosan mire szolgált.
A terem végében, központi helyen egy emberpár feszik üvegkoporsóban. Madaras László elmondta, hogy sok úgynevezett kettős, vegyes 8. századi sír típust tártak fel. Az itt látható emberpárt ő találta, az antropológusok szerint egy fiatal férfi és nő csontvázát láthatjuk, akik fogják egymás kezét és csókolóznak – mi ez, ha nem Rómeó és Júlia történet? – tette hozzá a régész.
Az avarok korai időszaka és a korszak második fele sok mindben különbözik egymástól, szinte két külön népről beszélhetünk – emelte ki Madaras László. Mint mondta, a koraiak lovas nomádok, a „griffes-indások” vegyes gazdálkodású földművelők voltak, s megváltoztak a viselet tárgyai, valamint más lett a fegyverzet, ezáltal a harcmodor is.
