A magyarság múltjával, sorskérdésével foglalkozik legújabb verseskötetében Döbrentei Kornél író, költő. Ennek szimbolikájáról, a magyarságtudatról, az élettapasztalat fontosságáról, valamint jövőbeli terveiről is beszélgettünk vele.
– Nemrég jelent meg A harapófogó öblében – Válogatott versek, 1967–2018 című verseskötete a Püski Kiadó gondozásában. Miért ez a könyv címe?
– A kötet borítóján egy harapófogó látható, amit Petrás Mária a kérésemre készített, s ebben tulajdonképpen benne van az egész kötet mondandója s mindaz, amit már Ady Endre is megírt Magyarországról. A magyarság nyolc-kilenc évszázadon át katonai harapófogó közé volt szorítva, a politikai terünk így ennek öblére korlátozódott. A harapófogó öblében, a tengeren egy kis magyar hajó dőlt vitorlával, az árboc csúcsán magyar címeres zászlóval küszködik a hullámokkal. Az egész kötet üzenetét kifejezi ez a rajz.
– Egyfajta visszatekintés ez a kötet költői pályájára?
– Igen, és az életművem töretlen összegzése. A magyar társadalom egész múltja, sorskérdése benne van ebben a kötetben a Trianon-kérdéstől az 1956-os forradalmon át a rendszerváltásig. Ugyanakkor a hit versei is ezek a költemények, amelyeket szigorú szempontok alapján, az eddig megjelent versesköteteimből Szakolczay Lajos válogatott és szerkesztett.
– Akár költészetét, akár prózáját vizsgáljuk, minden mondatából sugárzik magyarságtudata, hazáját féltő, védő lelkisége – írja a könyv összefoglalójában Püski István. Honnan ered ez a mély magyarságtudat?
– Több katona is volt a családomban. Apám régi vágású, hivatásos katonatiszt volt, s otthon kemény nevelést kaptam, mindez alapjaiban meghatározta későbbi életemet és magyarságtudatomat. Hiszek abban, hogy akinek sorsa van, vállalja, ne bújjon el. Az élet előiskolái nélkülözhetetlenek akkor is, ha az ember költő lesz.
– Most min dolgozik?
– Mindennap írok, újabb versesköteten dolgozom éppen. Az elmúlt több mint hetven év alatt rengeteg élettapasztalatot szereztem, amelyeket homályt oszlatóan meg szeretnék osztani népemmel.
