A magyar költészet napján az idén negyven éve elhunyt Nagy László költőre és barátaira, szerelmére emlékeztek a Várkert Irodalom sorozatban. A Ki viszi át a szerelmet? című szerdai emlékesten Ágh István költő, Nagy László testvére elmondta: a bátyja hatására kezdett el írni, és rivalizálás sosem volt köztük.
(Forrás: Wikipedia)
Kis túlzással bátran állítható, hogy Nagy László 1957-es verse, a Ki viszi át a szerelmet a költő leginkább közismert műve lett. A Kossuth-díjas Nagy László a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar költője, műveiből már a hatvanas években több mondat, verssor vált szállóigévé – mondta a magyar költészet napján, szerdán a Várkert Bazárban rendezett emlékesten Juhász Anna, a Várkert Irodalom sorozat háziasszonya.
Vasy Géza irodalomtörténész Nagy László és barátja, Juhász Ferenc kapcsolatáról, költői indulásáról elmondta, dinamikusan változó világba születtek bele, ami csak 1945 után vált mobillá, robbanékonnyá. Míg Nagy László egy vidéki, földműves, gazdálkodó család gyermekeként nőtt fel, s édesanyjának köszönhette, hogy tanulhatott, addig Juhász Ferenc valamivel szerencsésebb volt, ugyanis ő Budapesthez közel, Biatorbágyon nevelkedett. Majd hozzátette, mind a ketten foglalkoztak képzőművészettel is az írás mellett, Nagy László eredetileg festőnek készült, a Képzőművészeti Főiskola rajz szakos hallgatója volt, s csak 1948-ban döntötte el, hogy költő lesz.
Látomásos, szimbolikus költészetet hozott létre, azonban verseiben szerepet kapott a népköltészet és a keresztény kultúra is. A népköltészet tudatosította benne a kép erejét, a szó és a tett összefüggését, a költészet cselekvési lehetőségét, az erkölcsi normák szigorúságának igényét, és felszabadította költészetének látomásos-metaforikus karakterét – mutatott rá. A hatvanas évek közepén keletkezett hosszú énekeiben gazdag tárgyi és érzelmi világot szervezett ellentétes irányú részekből álló, drámai karakterű mitologikus versekké. A hosszú-vers néhány száz soros költemény, amelyben a lírai jelleget epikus, olykor dramatikus elemek is színezik. Vasy Géza azt hangsúlyozta, hogy a költészetben minden fiatal új világot, új költészetet akar teremteni, azonban ez nem mindig sikerül. Nagy László és Juhász Ferenc költészete mégis valamiféle kettős csoda volt a magyar irodalomban – tette hozzá.
Ágh István költő az esten kiemelte, tizenhárom évvel idősebb bátyja a példaképe volt, az ő hatására kezdett el írni, s minden versét megmutatta neki. Rivalizálás vagy verseny azonban soha nem volt köztük. Nagy László a versek témájába nem szólt bele, csak azok megfogalmazásába – mondta. A nemrég nyolcvanadik életévét betöltő költő elmondása szerint egyik magyartanára sem ért fel a testvéréhez.
A grafikus és szintén költő Szécsi Margitot 1952-ben vette el feleségül Nagy László, a haláláig, 1978-ig éltek együtt – utolsó útja is felesége könyvbemutatójára vezette. Vasy Géza rámutatott: Szécsi Margit jó költő volt, aki önálló, maradandó költészetet hozott létre, s ez a költészet független Nagy Lászlótól.
Az irodalmi esten Molnár Piroska, Hámori Gabriella és Trill Zsolt színművészek idézték fel Nagy László életművét.
