Csendes kormányválság zajlik Németországban a bevándorlás miatt – mondta lapunknak Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet ügyvezetője. Szerinte eredményes volt a múlt heti politikai vita a főváros és a kormány között. Az alkotmánybíró-választás balliberális bojkottját a rendszer ellenzékének megnyilvánulásaként minősítette.
Európa-szerte tovább szigorítanak az államok a bevándorlás miatt, ami így mára valóban német problémává kezd válni. Németországban egyfajta „csendes” kormányválság zajlik, hiszen képtelenek úrrá lenni a bevándorlás által előtérbe helyeződő problémákon – mondta a múlt heti eseményeket értékelve Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet ügyvezetője. Hozzátette, a barbár világot idéző kölni események kapcsán a német média ordító kiegyensúlyozatlanságának kérdése is felvetődik. Mindez szerinte arra is rámutat, hogy az információ- és szólásszabadság is a bevándorlás áldozatává válhat a liberális dogmatizmus miatt.
„Mindennek ellenére sem biztos azonban, hogy Angela Merkelnek mennie kell, a kancellár a belső válság átvészelésére fog törekedni, ráadásul továbbra sincs olyan alternatívája, aki tartósan meg tudná őrizni a kancellári széket” – magyarázta a szakember. Tovább rombolhatja azonban a Merkel-imázst, hogy az EU–török megállapodás – amelyben a kancellár domináns szerepet foglalt el – hatástalannak tűnik. A megegyezés fontos lépés lett volna a probléma átfogó rendezésére, de amint arra számítani lehetett, hatékony külső határvédelem nélkül eredménytelen lesz. Márpedig a megállapodás előtt tavaly novemberben több mint százötvenezer illegális bevándorló érkezett Törökország felől a kontinensre, és az azóta eltelt időszakban is közel ennyien, százharminckétezren törtek be Európába ebből az irányból. Jól látszik, hogy többes védelmi rendszert kell létrehozni legalább a görög–török, a bolgár–török, illetve a macedón–görög határon. Nekünk, európaiaknak tudnunk kell, kiket engedünk be a kontinensre, különben végveszélybe sodorjuk civilizációnkat – vélekedett az elemző.
Fodor Csaba a belpolitikai események közül kiemelte a főváros–kormány közötti feszültséget. Szerinte a felek közti – személyeskedéstől sem mentes – politikai vita végül eredményesnek bizonyult. Egyértelművé vált, hogy a kormány továbbra is stratégiai fontosságot tulajdonít Budapestnek, és tágabb értelemben a környező agglomerációs övezetnek is. Ennek része a kormány szerepvállalása az agglomerációt is érintő közösségi közlekedésben. A politológus hangsúlyozta, Budapest a kormányzat támogatásával 2010 óta többet fejlődött, mint az azt megelőző húsz évben. A következő években viszont a fővárosi és az agglomerációs térség gazdasági dinamizmusának megőrzése miatt meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy milyen fejlesztési struktúra lenne a térség szempontjából legkedvezőbb.
Az alkotmánybíró-jelölést úgy értékelte, hogy ez önmagában nem „kormányzati ügy”, nem fűződik kormányzati érdek ahhoz, hogy kizárólag a kormánypártok jelöljenek alkotmánybírákat. A parlamenti többség érdeke az, hogy a testület működőképes legyen, a méltatlan politikai vádakkal szemben továbbra is értékes alapjogvédő tevékenységet tudjon ellátni. A balliberális ellenzéki pártok – MSZP, DK, Együtt – bojkott álláspontját úgy minősítette, hogy abban elsősorban a „rendszer” ellenzéke áll szemben azokkal az ellenzéki erőkkel, akiknek vannak józanabb pillanatai.
„Mindennek ellenére sem biztos azonban, hogy Angela Merkelnek mennie kell, a kancellár a belső válság átvészelésére fog törekedni, ráadásul továbbra sincs olyan alternatívája, aki tartósan meg tudná őrizni a kancellári széket” – magyarázta a szakember. Tovább rombolhatja azonban a Merkel-imázst, hogy az EU–török megállapodás – amelyben a kancellár domináns szerepet foglalt el – hatástalannak tűnik. A megegyezés fontos lépés lett volna a probléma átfogó rendezésére, de amint arra számítani lehetett, hatékony külső határvédelem nélkül eredménytelen lesz. Márpedig a megállapodás előtt tavaly novemberben több mint százötvenezer illegális bevándorló érkezett Törökország felől a kontinensre, és az azóta eltelt időszakban is közel ennyien, százharminckétezren törtek be Európába ebből az irányból. Jól látszik, hogy többes védelmi rendszert kell létrehozni legalább a görög–török, a bolgár–török, illetve a macedón–görög határon. Nekünk, európaiaknak tudnunk kell, kiket engedünk be a kontinensre, különben végveszélybe sodorjuk civilizációnkat – vélekedett az elemző.
Fodor Csaba a belpolitikai események közül kiemelte a főváros–kormány közötti feszültséget. Szerinte a felek közti – személyeskedéstől sem mentes – politikai vita végül eredményesnek bizonyult. Egyértelművé vált, hogy a kormány továbbra is stratégiai fontosságot tulajdonít Budapestnek, és tágabb értelemben a környező agglomerációs övezetnek is. Ennek része a kormány szerepvállalása az agglomerációt is érintő közösségi közlekedésben. A politológus hangsúlyozta, Budapest a kormányzat támogatásával 2010 óta többet fejlődött, mint az azt megelőző húsz évben. A következő években viszont a fővárosi és az agglomerációs térség gazdasági dinamizmusának megőrzése miatt meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy milyen fejlesztési struktúra lenne a térség szempontjából legkedvezőbb.
Az alkotmánybíró-jelölést úgy értékelte, hogy ez önmagában nem „kormányzati ügy”, nem fűződik kormányzati érdek ahhoz, hogy kizárólag a kormánypártok jelöljenek alkotmánybírákat. A parlamenti többség érdeke az, hogy a testület működőképes legyen, a méltatlan politikai vádakkal szemben továbbra is értékes alapjogvédő tevékenységet tudjon ellátni. A balliberális ellenzéki pártok – MSZP, DK, Együtt – bojkott álláspontját úgy minősítette, hogy abban elsősorban a „rendszer” ellenzéke áll szemben azokkal az ellenzéki erőkkel, akiknek vannak józanabb pillanatai.
