Az ezredforduló körüli időszak nyelvi változásait vizsgálja A magyar nyelv jelene és jövője című tanulmánykötet, amelyet tegnap mutattak be a Magyar Tudományos Akadémián. A nyelvészeti munka számot vet a rendszerváltás okozta társadalmi folyamatok és az új kommunikációs technikák hatásaival is.
Az utóbbi időszak egyik legjelentősebb nyelvészeti munkája A magyar nyelv jelene és jövője című tanulmánykötet, amelyet tegnap mutattak be a Magyar Tudományos Akadémián (MTA). A Gondolat Kiadó gondozásában megjelent könyvet az MTA anyagi és szakmai támogatásával adták ki. Török Ádám, az intézmény főtitkára a bemutatón elmondta, a magyar nyelv ápolása már az alapítás óta a kiadó legfontosabb feladatai közé tartozik. Kiemelte, ez a kötet annyiban tér el a korábbi hasonló nyelvészeti munkáktól, hogy inter- és multidiszciplináris szempontokból, társadalmi funkciójában vizsgálja a nyelvet, s áttekintő összefoglalást nyújt a magyar nyelvközösségek helyzetéről. A kötet főleg a rendszerváltás és az ezredforduló időszakára koncentrál, de a legtöbb tanulmány kitér a huszadik századi folyamatokra is – tette hozzá. Bácskai István, a Gondolat Kiadó vezetője azt mondta, nagy öröm számára, hogy a könyv megjelent, és köszönettel tartozik az MTA-nak, amiért támogatta és létrehozta azt.
A kötetet Hoffmann István, az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének egyetemi tanára mutatta be. Elmondta, a tanulmányok középpontjában tulajdonképpen nem is a nyelv, hanem az ember áll, a szerzők a nyelvközösség és a nyelvhasználat változásait vizsgálták. Úgy fogalmazott, a könyv a funkcionális nyelvfelfogás irányzatát képviseli, amely az utóbbi időben egyre határozottabban van jelen a nyelvtudományban, s amely szerint az ember nyelvi és nem nyelvi tevékenysége nem különül el. Mint mondta, a könyv főként az ezredforduló körüli három-négy évtized történetét dolgozza ki, de a sok évszázados történelmi előzményeket is számba veszi.
A nyelvész szerint a tanulmányok egyik fontos megállapítása, hogy a magyar nyelv különbözősége miatt a nemzettudat fontos elemévé vált. Jelentős mozzanatként említette azt is, hogy a könyv kitér a trianoni trauma következményeire, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozással bekövetkező határtalanítás folyományaira is. Hangsúlyozta, a szerzők számba vették a legfontosabb teendőket, s feltárták az új nyelvtechnhológiák – például a televízió, a rádió, az internet – hatásait is. Úgy vélekedett, a kötet középpontjában az a felfogás áll, hogy a nyelv a nyelvhasználattól nem elválasztható, s hogy még adósak vagyunk egy, a jelenlegi helyzetre reagáló hatékony nyelvstratégia kialakításával, amelynek a digitális anyanyelv fejlesztése is célja lehetne.
Tolcsvai Nagy Gábor, az MTA rendes tagja, a kötet szerkesztője arról beszélt, hogy bár a mű A magyar nyelv jelene és jövője címet kapta, nem bocsátkoztak jóslásokba, csupán azt vizsgálták meg, mi rajzolódik ki az utóbbi évtized tendenciáiból. Azt szerették volna hangsúlyozni, hogy nincs nyelv beszélőközösség nélkül, s hogy a nyelv nem egy eszköz, ahogyan sokan gondolják, hanem a legmélyebb tudásunk része, amely nagyon is élő és dinamikus. Hangsúlyozta, ez a kötet nem nyelvtankönyv, viszont az Osiris Kiadónál nemsokára meg fognak jelentetni egy ehhez illeszkedő funkcionális nyelvtant is. A tanulmányok egyik apropója a rendszerváltás, valamint a detrianonizáció, s ezek a nyelvre is hatással voltak – tette hozzá. Kiemelte, hogy a nyelvi cselekvés maga is része volt a politikai, társadalmi és kulturális átalakulásoknak. Az a nyelvi teljesítmény, amelyet a magyar nyelvközösség mutatott, autentikusan hozzájárult a változáshoz – fogalmazta meg.
