Kodály Zoltán Székely fonóját mutatja be a Magyar Állami Operaház október elsején, a zene világnapján; Michal Znaniecki rendezése az intézmény Magyar Évadának első hazai vonatkozású nagyszínpadi bemutatója lesz.
A rendező alkotótársa a zenei felkészülést irányító Kocsár Balázs, a produkció dirigense. A sorozat különlegessége, hogy az előadások előtt Pál István Szalonna és bandája autentikus népzenével vezeti fel a színpadi művet. A főbb szerepekben az Opera vezető művészei lépnek színpadra, Rost Andrea és Rácz Rita a fiatal lányt, Molnár Levente és Haja Zsolt a kérőt, Schöck Atala és Gál Erika pedig a Háziasszonyt alakítja. Közreműködnek a Duna Művészegyüttes táncosai.
"Kodály Zoltán maga is kísérletként aposztrofálta a Székely fonót az 1932-es premierkor. Sajátos műfaji megjelölést választott a magyar életképek elnevezéssel" - mondta el Ókovács Szilveszter, a dalszínház főigazgatója a keddi sajtótájékoztatón Budapesten. Kiemelte: itt az ideje, hogy megmutassák ennek a kísérletnek az európai dimenzióit, hogy miként lehet európai szemmel nézni mindazt, amit Kodály több mint 80 éve az operaházban bemutatott. "Ki kell szabadítani Kodály művét az aranykalitkából" - hangsúlyozta. A főigazgató közölte: nem igazi dramatikus műről van szó, hiszen népdalok sorjáznak egymás után és a cselekmény összes részlete homályba vész. Ezért van gazdag tere a színpadon annak, hogy ki mit olvas ki belőle - fogalmazott. Elmondta azt is, hogy 46 év után újra lesz stúdiófelvétele a Székely fonónak.
A lengyel Michal Znaniecki elmondta, hogy a mű megközelítésénél számára az volt a legfontosabb, hogy megpróbáljon belehelyezkedni egy nem magyar közönség helyébe, amelynek tagjai nem ismerik a folklorisztikus, hagyományos előadást. Kiemelte: a darabnak nincs dramaturgiája, de igyekezett megtölteni élettel, történetet adni és úgy összekötni a dalokat, hogy azokat is meglepje, akik ismerik a művet.
A történetmesélésben a zenét metaforaként alkalmazzák, így egyetemesebb jelentést kap minden, a szerelem, a halál és a születés is. Így nem csupán egy népre, hanem minden emberre vonatkozó, alapvető értékeket hordozó történetté válik - mutatott rá.
Zeneileg nem az volt a cél, hogy a népdalkincset mint népdalok, népballadák füzérét önmagában bemutassák - mondta Kocsár Balázs, hozzátéve: a 19 népdal, valamint egyéb zenekari és pantomim anyagok egy nagy egységben, drámai ívben szólalnak meg. A produkcióban nemcsak illusztrálnak és a népdalok szépségét mutatják meg, hanem alapvető emberi dolgokat érintő, egységes zenei élményt akarnak nyújtani.
A díszletet az olasz Luigi Scoglio, a jelmezt a lengyel Magdalena Dabrowska tervezte, kerülve a népművészet díszítőelemeinek túl konkrét megjelenítését.
A rendező koncepciójában két tér- és idősík jelenik meg: az előszínpadon egyszerű, sötét színekkel ábrázolt környezetben, reális időben, kronologikusan zajlik a cselekmény. A kerettörténettől elemelve, másik szinten elevenednek meg a Háziasszony visszaemlékezései. Az előszínpad komorságával szemben a hátul feltáruló jelenetek színesek, tablószerűek.
Az évad első nagybemutatóját az Erkel Színházban tartották szeptember 23-án a Magyar Nemzeti Balett művészeinek előadásában Kyling It címmel, másnap az Operaházban a Traviata kőszínházi premierje várta a közönséget. A Magyar Évad előfutára Gryllus Samu Két nő című operájának hazai premierje volt a Színházak éjszakáján.
