A támogatási rendszer nem hagy cserben minket, az Európai Unió (EU) és a hazai források is segítenek továbbra is, de a tőlük való függést mérsékelni kell, az átmeneti évek erre kitűnő lehetőséget nyújtanak – mondta lapunknak Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője.
Fórián Zoltán: Egyre több gazdálkodó választja a kiszámítható hitelt (Fotó: Lukács Dávid)
– A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közzétette első becslését a mezőgazdasági kibocsátás alakulásáról, és egyre több információ lát napvilágot az előttünk álló évek piaci és támogatási lehetőségeiről. Hogyan értékelné a mögöttünk álló évet?
– Soha rosszabb évet a mezőgazdaságnak. Miközben 2018 sem volt kevésbé fordulatos az agráriumban, mint a korábbiak, összességében sincs okunk panaszra. Az év eleji enyhe tél és bőséges csapadék után a hirtelen meleg két-három héttel előbbre hozta az idei termelési ciklust, és e hatás egészen az őszi vetésekig érzékelhető volt. Az bizonyos, hogy az időjárási szélsőségek gyakorisága növekszik majd az előttünk álló években is.
– A statisztikai adatok alapján növekedett a kibocsátás. Mely területeket érinti ez pontosan?
– A KSH első becslése szerint a tavalyi minimális mérséklődés után ebben az évben 3,1 százalékkal növekedhet a mezőgazdaság kibocsátása, és elérheti az általunk már több mint egy éve előre jelzett 2600 milliárd forintot. Mind a növénytermesztés (+1,8 százalék), mind az állattenyésztés (+5,7 százalék) bővült tavaly, de továbbra is jellemző, hogy két-három szektor hozza a növekedést. A növénytermesztésben a kalászos gabonák kisebb termését a kukorica kiemelkedő, a tavalyit tíz százalékkal meghaladó mennyisége ellensúlyozta. Ugyanez nem sikerült a repcének, az 5,2 százalékos terméstöbblete nem volt elég arra, hogy az alapvetően a kisebb területen alapuló kisebb napraforgótermést pótolja. A zöldségszektorban hasonló a helyzet, bár paradicsomból egyre többet állítunk elő mind szántóföldön, mind üvegházban, a gyökérzöldségek és hagymafélék kieséseit ez nem pótolta, így a szektor kibocsátása három százalékkal mérséklődött tavaly. A gyümölcsöknél az alma és a meggy egyaránt kiemelkedő mennyiséget hozott.
– Mi most a helyzet az állattenyésztésben?
– Az állattenyésztésben főleg baromfifélék, elsősorban a kacsa, mögötte a liba kibocsátásának növekedése nyomta a legnagyobbat a latban tavaly. Növekedett a szarvasmarha szektor is, miközben a sertésszektor nagyjából az előző év szintjén maradt. Az állati termékek közül a tej kibocsátása tudott emelkedni, a tojásé azonban szintén inkább stagnált, miközben a mezőgazdasági árak is emelkedést mutattak. Augusztusban és szeptemberben 6,0-6,2 százalékkal voltak magasabbak a mezőgazdasági árak, mint egy évvel korábban, és ez az utolsó hónapokban is tovább emelkedett. Így a mezőgazdasági kibocsátás növekedéséhez a mennyiségek mellett az árak is emelkedéssel járultak hozzá. Büszkék vagyunk arra, hogy az Erste Agrár Kompetencia Központja a tavalyi növekedést is egy évvel előre jelezte. A mezőgazdasági beruházások terén is egyre valószínűbb, hogy a tavalyi 330 milliárd forint körüli előrejelzésünk reálisnak mutatkozott. Modellünk 2019-re a mezőgazdasági kibocsátásban újabb, a tavalyit kis mértékben (1,5-2,5 százalék) meghaladó növekedést tartalmaz. Előrejelzéseink során számolunk ugyan az időjárási anomáliákkal, de hiszünk abban, hogy a technológiai fejlődés mérsékli ezeket a károkat, hiszen a mezőgazdasági technológiák fejlesztése során az időjárásfüggés csökkentése kiemelt szempont. Piaci árfigyelő és előrejelző rendszerünk szerint az idei évben inkább az állatok és állati termékek árai mutatnak majd növekedést, miközben a gabonafélék árai inkább lefelé tendálnak majd.
– A jóslatok alapján átmeneti év elé nézünk. Ami a Közös Agrárpolitikát (KAP) illeti, ez mivel jár?
– Az EU történetének egyik legnehezebb időszakát éli. Gondjait csak tetézi, hogy a KAP reformfolyamata lassú, és előállt az a helyzet, hogy a tervekkel egyik tagállam sem ért egyet. Ami biztos, az mindössze annyi, hogy a KAP szerkezete nem változik érdemben. Az összes többi még vita alatt van. Az, hogy ármeneti évvel indul a következő pénzügyi-kifizetési ciklus, már szintén nem kérdés. Sokkal inkább az, hogy ez egy, kettő esetleg három év lesz. Tekintve a pénzügyi keret csökkentését és az adminisztratív terhek növelését érintő szándékokat, az, hogy akár évekkel meghosszabbodhat a mostani rendszer az egyes pillérben, kifejezetten pozitív. Ami pedig a második pillért illeti, annak forrásai gyakorlatilag máris kimerültnek tekinthetők. Az átmeneti évekkel viszont növekszik az az időszak, amíg nem lesznek kiírt pályázatok. Ezt a helyzetet kezelni kell. Mégpedig amiatt, mert az agrárgazdaság szereplői hozzászoktak és alkalmazkodnak a támogatási források elérhetőségéhez. Emiatt fenn áll a veszélye annak, hogy lelassulnak, esetleg le is állnak a beruházások. Itt fontos annak hangsúlyozása, hogy a bankok képesek és készek a finanszírozási vákum kitöltésére, de ez értelemszerűen visszatérítendő, viszont viszonylag gyors és kevesebb kötöttséggel járó finanszírozási formát jelent. Azt is érzékeljük, hogy egyre több beruházó választja a kiszámítható és immár tartósan igen kedvező költségekkel járó banki hiteleket.
– Milyen módon tudnánk a legjobban kiaknázni hazánk kiemelkedő agráradottságait?
– Az oly sokat emlegetett jó agráradottságok csak lassan kezdenek kiaknázódni. Korábbi magunkhoz képest látványos, de a nemzetközi versenyben lassú a fejlődésünk. Nem elég a jó támogatás-felszívó képesség. A hatékonyság és versenyképesség javulása pedig nem csak technológiai kérdés. Az év vége alkalmas idő volt arra, hogy számot vessünk az ágazat teljesítményével. Átgondolhattuk, hány dologra legyintettünk rá, mondván, ki vagyok szolgáltatva neki (például időjárás, piaci árak, támogatások), és hányra mondhattuk, hogy tettünk ez ellen (modernizáltuk technológiáinkat, együtt kezdtünk értékesíteni és így tovább). A támogatási rendszer nem hagy cserben minket, az EU és a hazai források is segítenek továbbra is, de a tőlük való függést mérsékelni kell, az átmeneti évek erre kitűnő lehetőséget nyújtanak majd.
