A Balaton északi partján fekvő Révfülöp történelme Szent István király korába nyúlik vissza, egy oklevélben Szent Fülöp néven 1211-ben említik a tihanyi bencés apátság birtokainak határleírásában. Már akkor létezett a helység plébániatemploma, megmaradt falait könnyen megtaláljuk Kővágóörs–Révfülöp vasútállomás közvetlen közelében, a sínektől a tó felé eső területen.
Jézus tanítványai közül leggyakrabban Péter, Pál, András és Bertalan apostol nevével találkozhatunk az Árpád-kori templomaink védőszentjei közül, az ifjabbik Jakab és Fülöp apostol pedig rendszerint párban szerepel. Meggondolandó, hogy Krisztus első követői halászok voltak, a Fülöp név így juthatott el a kis, Balaton-parti révészfaluba. Ősidők óta rév szolgálta az átkelést itt is, Boglár felé, Révfülöp kikötőjét a korabeli oklevelek szerint már a 11–12. században használták, egy leírás szerint a Balaton északi partján húzódó út a fülöpi rév mellett vezetett. Később, 1330-ban a helység „Zygethrew” (Szigetrév) néven szerepelt egy oklevélben.
A középkorban virágzó dunántúli települést az 1526. évi mohácsi csatavesztés után elpusztították a törökök, 1541-ben az adóösszeírók már lakatlan pusztaként, felégetve találták. A tudós Mikoviny Sámuel 1753-ban készült térképén a tihanyi és fonyódi rév mellett jelezte a Révfülöpöt a túlparttal összekötő átkelőhelyet, ahol a teherszállításon kívül személyszállítást is végeztek. Embert, építőkövet és bort vittek a déli partra, aratáskor visszafelé gabonát és más terményeket fuvaroztak – a tó egyik legnagyobb hajóbalesete is itt történt 1796 nyarán. Telente a megerősödött jégpáncélon szánokkal és szekerekkel folyt a nád- és kőszállítás, hiszen ezek értéknek számítottak a somogyi oldalon is.
Az 1962-ben feltárt, majd konzervált, Szent Fülöp-Jakab titulusú plébánia romja négyszög alaprajzú, keletnek tájolt szentéllyel, amelynek a déli oldalához sekrestye kapcsolódik. A nyugatra tekintő oromzat és a diadalív fölötti harántfal magasan mutatja az egykori tető lejtésszögét, a roppant tartós, forró mészhabarcsba rakott, közelben bányászott vörös homokkőből készült falazat mindkét oldalon egy méter széles. A hajó fala már nem éri el az egykori ablakok magasságát, a déli oldalon csupán a faragottkő-keretű, egyenes szemöldökű bejárat látható. Formája a 13. századra datálja a műemléket, amelyet 2000-ben restauráltak.
Révfülöptől nem messze, a Balaton partján Szepezd község esik útba. A település első írott említése 1164-ből származik, „Zepuzd” formában. A névalak jelentése a szép szóból ered, az ősi felvidéki Szepes – „Zepus” szó rokona. Zala megyei várföld és királyi udvarnokföld volt, első templomát román kori stílusban építették, szép kilátással a tóra.
A törökök pusztítása következtében (1548-ban felégették a helységet) hosszú időre elnéptelenedett a vidék, csak a 18. század közepén telepedtek le itt német ajkú bevándorlók. A nyugati tornyos, keleten félköríves szentélyű templom eredetileg Szent András apostol titulusú volt. Az első írásos említése 1288-ból való, a 17. században romba dőlt, építőköveit később a falu használta fel. A Szent István király patrocíniumot 1774-től fogva tiszteli a katolikus gyülekezet, a későbbi újjáépítéskor előkerült a nyugati fal faragott csúcsíves bejárata, a belső falakból pedig gótikus épületrészletek kerültek napvilágra.
