A közoktatás helyett egyelőre inkább a felsőoktatásban tartja szükségesnek az idegen nyelven történő tanítást a lapunknak nyilatkozó szakember.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Versenyképességi programja helyesen állapítja meg, hogy az érvényesülésünk egyik legfőbb gátja a gyenge idegennyelv-tudás – véleményezte lapunknak Salusinszky András, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke a jegybanknak a nyelvoktatás reformjára vonatkozó javaslatait. Megírtuk: az MNB azt javasolja, hogy minden közoktatási intézményben oktassanak idegen nyelven különböző tantárgyakat, egyes tantárgyakból több nyelven is felvételizhessenek a középiskolákba a diákok, és a nem két tannyelvű iskolákban is lehessen idegen nyelvű érettségit tenni. Hosszútávon azt is javasolnák, hogy minden gimnáziumi tanuló legalább egy tárgyat kötelezően idegen nyelven teljesítsen.
Salusinszky András rámutatott, az úgynevezett CLIL-módszernek (Content and Language Integrated Learning), vagyis a tartalomalapú nyelvoktatásnak inkább a két tannyelvű iskolákban van gyakorlata, kevésbé az egyes tantárgyak tanításánál. „A jelenlegi gyakorlat szerint alapvetően kettős feltétele van a tartalomalapú nyelvoktatásnak: magas idegen nyelvi óraszám, valamint tantárgy szakos, egyúttal az idegen nyelvet jól beszélő nyelvszakos tanár. Mivel a tanulók kezdetben nem tudnak még idegen nyelven a tantárgyi tanuláshoz szükséges szinten érteni és beszélni, a tárgyat egyszerűsített idegen nyelven lehet csak közvetíteni. Ebből következik, hogy ilyen tankönyvet kell írni, és tudomásul kell venni, hogy a tantárgyi ismeretek »primitívebbek« lesznek” – magyarázta.
A szakember üdvözli a javaslatokat, de úgy véli, a jelenlegi helyzetben nem jelentenek megoldást, inkább a nyelvtanárokat kellene átfogó módon továbbképezni, hogy tanításuk a nyelv használatára irányuljon, és ennek megfelelő módszertant legyen képesek alkalmazni. Ugyanakkor a felsőoktatásban időszerűnek tartja, hogy minden intézményben oktassanak idegen nyelven egyes tantárgyakat. „A felsőoktatás elsődleges feladata már nem az idegen nyelvek megtanítása, hanem azok használatának elősegítése azáltal, hogy az oktatási programjuk természetes részének tekintik a tantárgyi szakismeretek és a szakirodalom idegen nyelven is történő feldolgozását. Ha naprakész ismeretekkel és rugalmasan alkalmazható készségekkel rendelkező diplomásokat akarunk képezni, az idegen nyelven történő tanításnak az egyetemi oktatás hétköznapjaiban is meg kell jelennie”.
Salusinszky András rámutatott, az úgynevezett CLIL-módszernek (Content and Language Integrated Learning), vagyis a tartalomalapú nyelvoktatásnak inkább a két tannyelvű iskolákban van gyakorlata, kevésbé az egyes tantárgyak tanításánál. „A jelenlegi gyakorlat szerint alapvetően kettős feltétele van a tartalomalapú nyelvoktatásnak: magas idegen nyelvi óraszám, valamint tantárgy szakos, egyúttal az idegen nyelvet jól beszélő nyelvszakos tanár. Mivel a tanulók kezdetben nem tudnak még idegen nyelven a tantárgyi tanuláshoz szükséges szinten érteni és beszélni, a tárgyat egyszerűsített idegen nyelven lehet csak közvetíteni. Ebből következik, hogy ilyen tankönyvet kell írni, és tudomásul kell venni, hogy a tantárgyi ismeretek »primitívebbek« lesznek” – magyarázta.
A szakember üdvözli a javaslatokat, de úgy véli, a jelenlegi helyzetben nem jelentenek megoldást, inkább a nyelvtanárokat kellene átfogó módon továbbképezni, hogy tanításuk a nyelv használatára irányuljon, és ennek megfelelő módszertant legyen képesek alkalmazni. Ugyanakkor a felsőoktatásban időszerűnek tartja, hogy minden intézményben oktassanak idegen nyelven egyes tantárgyakat. „A felsőoktatás elsődleges feladata már nem az idegen nyelvek megtanítása, hanem azok használatának elősegítése azáltal, hogy az oktatási programjuk természetes részének tekintik a tantárgyi szakismeretek és a szakirodalom idegen nyelven is történő feldolgozását. Ha naprakész ismeretekkel és rugalmasan alkalmazható készségekkel rendelkező diplomásokat akarunk képezni, az idegen nyelven történő tanításnak az egyetemi oktatás hétköznapjaiban is meg kell jelennie”.
