A tatárjárás után IV. Béla király telepített be zsidókat az újonnan alapított Budára, ennek korai emléke az a rituális fürdő, azaz mikve, amely e héttől látogatható a Várban, a nyugati romterületen.
Áttekintettük az elmúlt tizenöt évben előkerült emlékek történetét, a fürdő mellett egykor állt első zsinagógától a polgárházakig és a Táncsics utcai későbbi, gótikus imaházig, amelyet szakemberek helyreállítanának.
Már látogatható előjegyzéssel, csoportosan a budai Várban az a zsidó rituális fürdő – és a mellette fekvő egykori pincerendszer –, amely a Szent György tér nyugati, Krisztinaváros felőli oldalán került elő a kétezres évek elején. A terület el volt zárva a nagyközönség elől, korábban magánmúzeumok működtek itt, de most a Várgondnokság ismét megnyitotta az érdeklődők előtt.
A viharos történelmű térség különlegességét az jelenti, hogy feltehetően itt volt a magyarországi zsidóság első központja, amelyről lényegében csak tárgyi leletek és írott források tanúskodtak a tizenöt évvel ezelőtti feltárásokig, aztán először a mikve, azaz a rituális fürdő, majd az első zsinagóga maradványai is előkerültek. Ugyanis miután IV. Béla a tatárjárás pusztításait követően 1244-ben megalapította Budát, 1251-ben kiváltságlevélben tette lehetővé itt a zsidók megtelepedését, akiknek védelmet adott, hiszen Nyugat-Európában ekkoriban rendre üldözték őket.
Ezután nem sokkal készülhetett el a most látogatható mikve, a környezetében több ház – a mai Szent György utca (a volt Honvéd Főparancsnokságtól a királyi palotáig) egykor Zsidó utca néven volt ismert –, a vallás a rituális tisztálkodás lehetőségének megteremtését előbbre valónak tartja még az imaház felépítésénél is. Lényegében egy másfél-két méter szélességű medence ez a mikve, amelyben természetes forrásvíz található.
Az ásatási szakaszban találták meg számos lelet – például héber feliratos edények – társaságában, miután komoly kutatások zajlottak a királyi palotától a Dísz térig, ezen az úgynevezett nyugati rommezőn. Később, 2004-2005-ben fedezték fel, hogy a Palota út torkolatában, a cukrászda előtti útpálya alatt megvannak az első zsinagóga romjai is – az adottságok miatt ennek bemutatása szinte lehetetlen. A szenzációszámba menő felfedezés igazolta, hogy az egykori Fehérvári kapu mellett – amelyet Zsidókapuként is emlegettek régen – valóban létezett imaház, a Képes krónika ugyanis egy 1307-es esemény (Károly Róbert híveinek behatolása) kapcsán említi az itteni „zsidók zsinagógáját”. A 15. század első felében, Zsigmond uralkodása idején a nagyarányú palotaépítkezések során bontották le – ekkor költözött át a zsidóság a Várhegy északi részére, a mai Táncsics utca környékére, ahol egy imaterem ma is megtekinthető, a gótikus, nagyméretű zsinagóga azonban csak romjaiban található meg egy ház udvarán.
Ennek rekonstrukciója nem lenne lehetetlen, a szakemberek szerint mintegy négyszázmillió forintból már látványos eredményt lehetne elérni, hiszen érdemes volna bemutatni a késő középkor egyik legnagyobb zsinagógáját. A mikve – és a környező pincerendszer – felett a török korban is álltak a házak, egy részük romosan, a palota erődítésének folyamatos bővítése miatt. Buda visszafoglalása után a romokon barokk házakat építettek – többük története ismert –, a királyi palotához közel pedig a 18. század végén a Teleki-palota készült el, amelyet az 1890-es években József főherceg számára eklektikus-szecessziós stílusban építettek át. A Dísz tér felőli házakat ezután bontották le, a falakat bedöntve az egykori pincékbe, és kertet, illetve istállót építettek a rezidenciához. A második világháború után a maradványokat elbontották, mintegy tíz évvel ezelőtt pedig látogatható állapotúvá alakították a rommezőt.
