Korábban azt gondoltuk, hogy az utóbbi években a Terápia című sorozat volt a legjobb dolog, amely a magyar televíziózás területén történt, azonban az Aranyélet már azzal maximálisan lenyűgözött minket, hogy egyik mellékszálában nagyszerűen reagál a minimális szókincset és dallamérzéket is hiányoló rapperek iránti tömeges rajongás problémájára.
,Marketingszempontból pedig hazai szinten ritkán tapasztalható profizmusra utal, hogy az HBO még egy kamu zenei videót is készített a hazánkban kétségbeejtően népszerű rapper, Mr. Busta stílusát másoló
fiatal szereplőnek.
A történet középpontjában a negyvenes éveit taposó Miklósi Attila (Thuróczy Szabolcs) áll, aki annak ellenére, hogy betörésekkel, illegális szállítmányokkal és egyéb pitiáner bűnügyekkel keresi meg a kenyérre valót, egészen fényűző körülményeket teremtett családja számára, elsősorban Hollósnak (Anger Zsolt), a nagypályás maffiózó barátjának köszönhetően. Egy nap azonban ráébred, hogy a budai hegyekből könnyedén börtönbe kerülhet, ezért úgy dönt: felhagy az illegális ügyekkel és tisztességes munka után néz. Pénzéhes felesége (Ónodi Eszter) persze nem nézi jó szemmel az Amerikai szépség Lesteréhez hasonló pálfordulást, hiszen tudja, hogy a meglévő luxuséletmódhoz havi szinten sok százezer szükséges, ami becsületes úton nem teremthető elő, különösen úgy, hogy a férfi életrajzában nem sok bejelentett munkahelyet találunk.
Miklósi Attila kénytelen melósruhát ölteni és öccse építőipari vállalkozásában állást vállalni. A hitéből kitérő anya mellett a szülői nevelésből kimaradt gyerekek is lázadni kezdenek: az addig eminens tanuló lányuk egyre inkább megundorodik attól, hogy családja tagjai csalók és szélhámosok, így az iskolát otthagyva megpróbál egyedül boldogulni és egy éjszakai bárban kezd dolgozni. A rapkarrierről álmodozó fiútestvére Hollósnál kilincsel, hogy az apja által visszautasított melókat elvállalva autót és méregdrága ruhákat vásárolhasson magának, célja a hip-hop videoklipekben látható giccses fényűzés elérése. Probléma csak azzal van, hogy a fiú cseppet sem okos, így rögtön az első akciója után komoly bajba keveredik. Míg a legtöbb nagyjátékfilm esetében a közel háromórás játékidő általában kínzóan hosszúnak hat, az Aranyélet a maga közel nyolc órájában egy pillanatra sem válik unalmassá, legszívesebben egyszerre néznénk végig az egészet: a thriller műfajával nemrég óta próbálkozó Mátyássy Áron és a remek Köntörfalakat jegyző Dyga Zsombor rendezése, valamint Zomborácz Virág keze munkáját dicsérő forgatókönyv elképesztő erővel rántja magával a nézőjét, a karakterek jelenetről jelenetre izgalmasabbá és kibontottabbá válnak, a párbeszédek és a színészi alakítások – magyar viszonylatban sajnálatosan ritka módon - egy másodpercre sem modorosak vagy természetellenesek.
Az Aranyéletben a feszültség és a drámaiság mellett a humor is fontos szerephez jut, ami nem direkt poénok formájában jelenik meg, hanem az olykor abszurd, de mégis hétköznapi emberi viselkedés természetes velejárójaként. A sorozatban szintén dicsérendő, hogy a mellékszálak előszeretettel reflektálnak szociológiai és társadalmi jelenségekre, a már említett ízléstelen hip-hoptól kezdve a kivándorláson át a politikai korrupcióig.
Habár az Aranyélet kontextusa, a budai hegyek és a külvárosi lakótelepek kontrasztja, valamint az ügyeskedő magyar mentalitás igazán csak itthon érthető, az egyszerre drámai és humoros történet a világon bárhol átérezhető lehet.
