A sportos SUV-k világában egyre nehezebb kitűnni, de ennek az autónak bőven van mivel villantani. Hathengeres motor, közel ötszáz lóerő és vérpezsdítő hang – ez olyan kombináció, amely mellett nehéz szó nélkül elmenni. Ráadásul nemcsak egyenesben tud nagyot alakítani, hanem a szerpentineken is jól érzi magát.
Motor, váltó, futómű
A hosszában beépített háromliteres, sorhatos turbómotor 449 lóerőt teljesít, amit a mild hibrid rendszer 472-re emel. A nyomaték 600 Nm, de rövid ideig 640 Nm-re is felszalad a csúcsérték. A turbófeltöltő mellett elektromos kompresszor segít a motor lélegeztetésében, az erő pedig kilencfokozatú automata váltón és 4MATIC+ összkerékhajtáson keresztül jut az útra. A technikai arzenál része az adaptív lengéscsillapítás és a hátsókerék-kormányzás is.
Milyen vezetni?
Padlógázra úgy lendíti meg az autót a hathengeres, hogy egy pillanatra megakasztja a lélegzetet. Trakciós problémák nincsenek, a hatalmas kerekek irgalmatlan erővel harapnak az aszfaltba, a 2,1 tonnás vas pedig úgy elkezd szaladni, mintha nem lenne holnap. A százas sprint 4,2 másodpercig tart, és nagyon impresszív.
A hangélmény külön fejezetet érdemel. A motor mély tónuson szólal meg, majd a fordulatszám emelkedésével egyre élesebb, harapósabb stílusra vált. Sportos üzemmódban a kipufogó sem fogja vissza magát, és horkant, vagy urambocsá’ durrog is egy kicsit a visszaváltások után. Időnként csak azért kapcsolgattam le és fel a kormány mögötti flepnikkel, hogy újra átélhessem a hanghatást.
Szerpentinen újabb oldalát mutatja meg az autó, ugyanis tömegéhez képest meglepően ügyes a kanyarokban. A hátsókerék-kormányzás itt is rengeteget számít, nem csak parkoláskor, a 4MATIC+ pedig a kigyorsításoknál brillírozik. Az eredmény elismerésreméltó. A feszes futóműnek persze van árnyoldala is, rossz burkolaton keményebben reagál az úthibákra.
Utastér
Odabent mindenhol igényes burkolatokkal és finom tapintású felületekkel találkozunk. Az alumínium csíkokkal kombinált fekete fabetét nagyon szép, még a hangja is jó, ahogy suhannak rajta az ujjbegyek. Hasonlóan igényesek a fémszínű levegőbefúvók, melyek még belső hangulatvilágítást is kaptak.
Nem mehetünk el szó nélkül a hangszórók aprólékosan megmunkált fém burkolata mellett sem, és a kormány színes kijelzővel ellátott tekerőkapcsolói is szépek. Gyönyörű a középső kijelző grafikája, ahogy a kormány mögötti „műszerfali számlap” is, melynek megjelenítése változtatható.
Önmagában minden berendezési tárgy külön kis műalkotás itt. Az egész nagyon szép és látványos, de ennyi míves cucc, ilyen sűrűn egy helyre pakolva, és akár több színű hangulatfénnyel megvilágítva már túlcsorduló vizuális élményt okoz.
A fűthető és szellőztethető ülések kényelmesek, de kellően tartanak is, így a hosszú autópályázás és a tempós kanyarvadászat sem jelent számukra problémát. Nem beszélve arról, hogy minden porcikájuk állítható, természetesen motorosan. A kupés tetővonal ellenére a hátsó sor is jól használható maradt, és az 545 literes csomagtartó is elég nagy.
Mennyit fogyaszt?
Egy ilyen autóval általában nem a takarékossági rekord megdöntése a cél, most sem az volt. Jutott bőven szerpentin, játékos kanyarvadászat és gyorsulás is a programba, így lett 13,8 liter az átlagfogyasztásunk, amely a körülmények ismeretében nem is rossz. Rövidebb részeredményeknél persze láttuk azt is, hogy nagyon óvatosan hajtva és dugóban araszolás nélkül akár 8-9 literrel is eléldegél az AMG GLC 53 .
teszt és fotó: BG, SportVerda
