Donald Trump 2024-es elnökválasztási kampányának egyik legfontosabb ígérete az illegális bevándorlás drasztikus visszaszorítása volt.
Az amerikai–mexikói határ ellenőrzésének megerősítését, a jogellenesen az országban tartózkodók tömeges kitoloncolását és a bevándorlási szabályok szigorítását helyezte politikájának középpontjába. A választók jelentős része azt várta tőle, hogy véget vet a déli határon kialakult válságnak, visszaszorítja az embercsempészetet, és helyreállítja az ellenőrzést az országba érkezők felett.
Trump támogatói számára a migráció nem pusztán határvédelmi kérdés volt. Sokan a közbiztonsággal, a lakhatási költségekkel, az állami szolgáltatások terhelésével és a munkaerőpiaci versennyel is összekapcsolták. Ugyanakkor a választók elvárásai nem voltak egységesek: a szigorúbb határellenőrzés támogatása nem feltétlenül jelentett egyet a minden körülmények között végrehajtott tömeges kitoloncolások elfogadásával.
Trump második elnöki ciklusának egyik leglátványosabb eredménye az illegális határátlépések jelentős visszaesése lett. Az adminisztráció szigorította a menedékkérelmek kezelését, megerősítette a határőrizetet, és nagyobb szerepet adott a szövetségi bevándorlási hatóságoknak. A déli határon regisztrált illegális átlépési kísérletek száma a Biden-kormányzat idején tapasztalt csúcsokhoz képest drámaian csökkent. A változás azonban nem kizárólag Trump intézkedéseinek tulajdonítható: a visszaesés már 2024-ben, a korábbi kormányzat korlátozásai és a mexikói hatóságok fellépése nyomán megkezdődött.
A kitoloncolások terén ugyanakkor jóval összetettebb a kép. Trump évente egymillió ember deportálását tűzte ki célul, ezt azonban nem sikerült elérnie. A Migration Policy Institute októberben közzétett elemzése szerint 2025. január 20. és 2026. július 31. között mintegy 980 ezer kitoloncolás vagy határról történő visszaküldés történt. A 2026-os éves ütem nagyjából 660 ezer főnek felelt meg, ami meghaladja a Biden-kormányzat átlagát, de elmarad Trump saját célkitűzésétől. A kutatók arra is rámutattak, hogy az intézkedések egyre nagyobb arányban érintik az Egyesült Államok belsejében élő bevándorlókat, köztük olyanokat is, akik évek óta az országban tartózkodnak, és nincs büntetőítéletük.
Éppen ez jelenti Trump számára a legnagyobb politikai ellentmondást. Miközben a szigorúbb határellenőrzés széles körű támogatást élvez, a bevándorlási hatóság, az ICE módszerei egyre több kritikát váltanak ki. A nagyvárosokban végrehajtott razziák, a maszkot viselő szövetségi ügynökök fellépése, valamint a halálos kimenetelű intézkedések olyan választókat is elbizonytalanítottak, akik egyébként támogatják az illegális bevándorlás visszaszorítását.
Ezt a közvélemény-kutatások is alátámasztják. A Reuters és az Ipsos februári felmérésében az amerikaiak 61 százaléka támogatta az illegálisan az országban tartózkodók kitoloncolását, ugyanakkor 60 százalékuk úgy vélte, hogy a bevándorlási hatóságok túl messzire mentek. Vagyis a választók jelentős része egyetértett a céllal, de elutasította a végrehajtás módját.
Az áprilisi Reuters/Ipsos-felmérés már közvetlenül a félidős választások szempontjából is figyelmeztető adatokat tartalmazott. A megkérdezettek 52 százaléka azt mondta, hogy kisebb valószínűséggel támogatna olyan kongresszusi jelöltet, aki Trump kitoloncolási politikáját képviseli, míg 42 százalékuk inkább támogatna ilyen politikust. A pártoktól független választóknál még nagyobb volt a különbség: 57 százalékuk az intézkedésekkel szemben álló jelölteket részesítette előnyben, és csak 32 százalékuk támogatta Trump megközelítését.
Az augusztusi AP–NORC-kutatás szerint Trump bevándorláspolitikájával az amerikai felnőttek 39 százaléka volt elégedett, szemben a második elnöki ciklusa elején mért 49 százalékkal. A republikánus szavazók körében azonban továbbra is körülbelül 80 százalékos volt a támogatottsága. Ez azt jelzi, hogy a migrációs szigor megőrizte mozgósító erejét Trump saját politikai táborában, de országos szinten már jóval megosztóbb kérdéssé vált.
A november 3-i félidős választásokon azonban nem Trump elnöki tisztsége lesz a tét, hanem a képviselőház és a szenátus összetétele. A republikánusok számára ezért különösen fontos, hogy a bizonytalan szavazók hogyan értékelik az elnök bevándorláspolitikáját. A határátlépések visszaszorítását a kormánypárt eredményként mutathatja fel, a demokraták viszont a razziákra, a vitatott kitoloncolásokra és az intézkedések emberi következményeire helyezhetik a hangsúlyt.
A migráció ugyanakkor nem önmagában dönti el a választásokat. A megélhetési költségek, az infláció, az iráni háború következményei és Trump általános népszerűsége szintén meghatározzák a választók döntéseit. Az egyes államokban és választókerületekben ráadásul jelentősen eltérhet, melyik kérdés válik meghatározóvá.
Trump tehát a migráció visszaszorításával kapcsolatos ígéreteinek egy jelentős részét teljesítette, de a politikai siker nem egyértelmű. A határhelyzet látványosan javult, a kitoloncolások száma emelkedett, ám az alkalmazott módszerek sok amerikai szemében túlzottan keménynek bizonyultak. A félidős választások egyik fontos kérdése így az lehet, hogy a választók a határellenőrzés eredményeit vagy a végrehajtás vitatott következményeit tartják-e fontosabbnak.
A republikánusoknak a migráció továbbra is erős kampánytéma lehet, de a közvélemény-kutatások alapján már korántsem jelent olyan egyértelmű politikai előnyt, mint Trump 2024-es győzelme idején.
