Már néhány faj elvesztése is jóval súlyosabban megzavarhatja a természetes ökoszisztémák működését, mint azt korábban feltételezték – derült ki egy Emma Moffett, a londoni King's College munkatársa vezette nemzetközi kutatócsoport elemzéséből. A szakemberek 423 tudományos publikációt tekintettek át, amelyek 222 829 szárazföldi és vízi mérést foglaltak magukban.
A vizsgálat megállapította, hogy az élő szervezetek sokfélesége a korábbi vélekedéseknél jóval meghatározóbb szerepet tölt be a természetes folyamatok fenntartásában. A kutatók huszonhárom ökológiai funkciót elemeztek, köztük a tápláléklánc biztosítását, a beporzást és a természetes vízszűrést. A legtöbb területen a hatékonyság a fajok számának emelkedésével arányosan javult, és a korábban feltételezett telítettség vagy növekedéslassulás többnyire elmaradt.
Ahol sikerült ilyen jellegű küszöbértéket meghatározni, ott a fajszám mediánértéke az édesvízi élőhelyeken négy, a szárazföldi területeken tizennégy, a tengeri ökoszisztémákban pedig huszonhárom faj volt. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg azt a feltételezést, miszerint egyes élőlények könnyen kiválthatók lennének másokkal anélkül, hogy az komoly környezeti károkat okozna.
Kifejezetten szoros összefüggést mutattak ki a tengeri élővilág sokszínűsége, valamint az óceánok szénmegkötő és -tároló kapacitása között. A becslés pontosságát ugyanakkor korlátozza az adatok szűkössége: míg a tengeri funkciót mindössze hét vizsgálati anyag érintette, addig a szárazföldi szénmegkötést 154-ben elemezték. Emellett a tengerparti szakaszok erózió- és árvízvédelme mérhetően kevésbé függött a fajok teljes számától; ezeken a területeken gyakran néhány kitüntetett növényfaj tölt be meghatározó szerepet a dűnék stabilizálásával és a természetes védőgátak kialakításával.
A szakemberek a fajpusztulás mezőgazdaságra gyakorolt várható következményeit is modellezték. Az eredmények alapján a magas fosszilistüzelőanyag-felhasználásra épülő, intenzív gazdasági fejlődés mellett a haszonnövények kártevőkkel szembeni természetes ellenálló képessége gyengülhet a mérsékelt fejlődési pályához viszonyítva. A legsúlyosabb visszaesés a gyorsan bővülő népességű, alacsonyabb gazdasági fejlettségű országokban valószínűsíthető.
A tanulmány szerzői ugyanakkor rámutatnak a felmérés korlátaira is: az adatok zöme szárazföldi környezetből származik, a terepi megfigyelések jelentős részét pedig Európában és más gazdaságilag fejlett térségekben rögzítették. A fajok eltűnéséből fakadó pontos kockázatok teljes körű felméréséhez ezért további adatgyűjtésre van szükség a világ kevésbé feltárt részein – írta az Earth.com.
