Újabb tiltakozásba kezdtek 2026. október 19-én az egykori Ilva acélipari vállalat genovai, corniglianói üzemének dolgozói, akik a Cristoforo Colombo repülőtérre vonultak, és elfoglalták az indulási terület egy részét.
A munkavállalók azután döntöttek a demonstráció mellett, hogy a vállalat rendkívüli biztosai a kényszerszabadságra, illetve bércsökkentéssel járó foglalkoztatási intézkedésre kerülő dolgozók számának jelentős növelését kezdeményezték. A munkások azonnali válaszokat követelnek a kormánytól az üzem jövőjével és saját munkahelyük megőrzésével kapcsolatban. A repülőtérre érkezve bejelentették, hogy elfoglaltnak tekintik a légikikötőt, majd leültek a földre, és védősisakjaikkal ütötték a padlót, így adva hangot elégedetlenségüknek.
A tiltakozás hátterében az áll, hogy az Acciaierie d’Italia rendkívüli igazgatás alatt működő vállalat vezetése a rendkívüli bérkiegészítési rendszerben érintett dolgozók számát a jelenlegi 4450-ről akár 8622-re emelné. Az intézkedés a tervek szerint 2027. február 28-ig tarthatna, és a vállalat több telephelyét is érintené. Genovában a 917 alkalmazott közül akár 870 ember is érintett lehet, ami komoly aggodalmat keltett a munkavállalók és családjaik körében. A helyzetet tovább súlyosbítja az alapanyag-ellátás bizonytalansága, különösen az acéllemezek és tekercsek, vagyis a gyártáshoz szükséges úgynevezett coils hiánya.
A dolgozók reggel a corniglianói gyár kapujánál tartottak gyűlést, majd a repülőtérre vonultak. A szakszervezetek képviselői egyértelművé tették, hogy addig nem kívánják feladni a tiltakozást, amíg nem kapnak konkrét biztosítékokat Rómából. A repülőtér kezdetben lehetővé tette, hogy az utasok egy folyosón keresztül eljussanak a beszállókapukhoz, ám a délelőtt folyamán a helyzet tovább romlott, és a bejelentkezési pultokhoz vezető hozzáférést is akadályozták. Az utasok és a demonstrálók között feszültség alakult ki, a repülőtér pedig a közösségi oldalain közölte, hogy a biztonsági ellenőrzéshez való hozzáférést ideiglenesen felfüggesztették. Később a munkások bizonyos utasokat, köztük időseket és fiatalokat átengedtek.
A helyszínre érkezett Marco Bucci, Liguria tartomány elnöke is, aki tárgyalt a munkavállalók képviselőivel. Bucci szerint Genova továbbra is fenn akarja tartani az ipari termelést, és létezik egy olyan terv, amely lehetővé tenné, hogy a corniglianói üzem más vállalatok megbízásából dolgozzon fel acéltekercseket. Ez a megoldás átmenetileg biztosíthatná a termelés folytatását addig, amíg az üzem eszközei új tulajdonoshoz nem kerülnek. A tartományi vezető ezért azt ígérte, hogy magyarázatot kér a vállalat rendkívüli biztosaitól, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a genovai gyár működése ne álljon le.
A szakszervezetek képviselőit a genovai prefektúrára is behívták, ahol a rendkívüli biztosokkal és Cinzia Torraco prefektussal tárgyaltak. A megbeszélés azonban nem hozott áttörést. A Fiom szakszervezet képviselője, Armando Palombo azt követelte, hogy legalább október 27-ig, a kormányzati egyeztetés tervezett időpontjáig ne hozzanak újabb, a genovai dolgozókat hátrányosan érintő intézkedéseket. Mivel erre nem kaptak azonnali írásos garanciát, a munkások bejelentették, hogy a repülőtéren maradnak, és akár ott is töltik az éjszakát.
A konfliktus szorosan összefügg a tarantói acélmű jövőjével is. Egy milánói fellebbviteli bírósági határozat nyomán felmerült a tarantói üzem melegüzemi termelésének leállítása, ami az egész vállalatcsoport működését érinti. Az alapanyag-ellátás és a termelés átszervezése miatt a genovai telephelyen is bizonytalanná vált a munka folytatása. A dolgozók attól tartanak, hogy a mostani intézkedések tartós leépítésekhez és a gyár működésének ellehetetlenüléséhez vezethetnek.
A genovai tiltakozáshoz az Ericsson munkavállalóinak képviselői is szolidaritásukat kifejező transzparenssel csatlakoztak, miután a vállalat korábban 131 munkahely megszüntetését jelentette be. Az egykori Ilva dolgozóinak akciója így már nem pusztán egyetlen üzem jövőjéről szól, hanem az észak-olaszországi ipari munkahelyek megőrzésével kapcsolatos szélesebb aggodalmakat is tükrözi. A munkások legfontosabb követelése továbbra is az, hogy a kormány adjon világos választ arra, miként biztosítható a termelés folytatása és a családok megélhetését jelentő munkahelyek fennmaradása - írja a Il Fatto Quotidiano.
