Előbb tesztelni, utána intézményesíteni – erre az elvre épülhet a Közhang, amely új lehetőséget teremtene az állampolgári részvételre, erről írt Radnai Márk Facebook-posztjában.
Fontos kérdés, hogy állami vagy tiszás kezdeményezés-e a Közhang, és mitől válhat valóban függetlenné. Magyarország súlyos bizalmi válságból érkezik. Az Orbán-kormány időszakát számos kritika érte az átláthatatlan közbeszerzések és a kormányhoz közel álló szereplőkhöz kerülő közpénzek miatt. Ebben a helyzetben, ha egy új állam több milliárd forintos közbeszerzést írna ki egy olyan társadalmi egyeztetési rendszer létrehozására, amelyhez hasonló ebben a formában még sehol nem valósult meg, joggal merülnének fel a kérdések: miért kerül ennyibe, ki nyerte a pályázatot, miért ő, ki ellenőrzi, és valóban független lesz-e?
Az elmúlt időszakban jelentősen megerősödött az emberek igénye arra, hogy beleszóljanak a közös ügyeinkbe. Ezt a társadalmi energiát nem szabad elveszítenünk, ezért a vélemények becsatornázására gyorsan működő megoldást kell találnunk. Ha erre túl sokáig várunk, könnyen visszatérhet az az érzés, hogy nincs valódi ráhatásunk a bennünket érintő döntésekre. Éppen ezért a Közhang fejlesztésére az államnak most nem kell közpénzt költenie.
A választások után több fejlesztő, kutató, elemző és más szakember jelentkezett azzal, hogy szívesen részt venne a munkában. Velük hónapokkal ezelőtt kezdődött meg egy olyan rendszer kialakítása, amely nem egyszerűen egy újabb online kérdőív. A cél az, hogy a résztvevők különböző álláspontokat ismerhessenek meg, véleményt mondhassanak, saját javaslatokat tehessenek, később pedig azt is nyomon követhessék, mi történt az általuk felvetett ügyekkel.
Annak, hogy a fejlesztést nem az állam indítja el közpénzből, gyakorlati oka is van. Egy ilyen technológiai rendszer kialakításakor folyamatosan tesztelni, javítani és újratervezni kell. Előfordulhat, hogy néhány órán belül változtatni kell azon, ami nem működik megfelelően. Az államigazgatás a működéséből fakadóan nehezen képes erre a sebességre és rugalmasságra. Ha először a hagyományos állami folyamatokat, intézményeket és közbeszerzéseket építenénk fel, könnyen lehet, hogy maga a Közhang soha nem jutna el a működőképes állapotig.
Ezért a sorrend szándékosan fordított, először bizonyítsuk be, hogy működik. Használják az emberek, derüljön ki, valóban szükség van-e rá, teszteljük közösen, és tanuljunk a hibákból.
Hosszabb távon természetesen intézményi keretekre is szükség lehet. Ha Magyarországon létrejön egy önálló, jogilag és szakmailag megfelelő intézmény, amelynek kifejezett feladata a társadalmi részvétel és a társadalmi egyeztetések megszervezése, akkor egy már bizonyított infrastruktúrának helye lehet ebben a rendszerben. De csak akkor, ha előtte bebizonyosodott, hogy valóban működik.
Hibás sorrendnek tartjuk, hogy először intézményt és szervezetet hozzunk létre, közbeszerzést írjunk ki, többéves fejlesztési folyamatba kezdjünk, elköltsük az állampolgárok pénzét, és csak ezután derítsük ki, hogy az általunk létrehozott modell egyáltalán használható-e.
Előbb működjön, előbb bizonyítson, és csak utána intézményesítsük. Így kerülhetjük el a múlt rossz gyakorlatait, és így teremthetünk egy olyan új társadalmi részvételi modellt, amely nem pusztán beszél az állampolgárok bevonásáról, hanem valódi lehetőséget is ad rá.
