Egy elejtett kártyalap, egy hasított pata és egy idegen, aki állítólag a mennyezeten át távozott. A Loftus Hall legendája több mint két évszázada borzolja a kedélyeket Írország délkeleti partvidékén.
Írország délkeleti csücskében, Wexford megye szél által tépázott Hook-félszigetén áll egy komor, elhagyatott kúria. A tenger felől érkező szél nekifeszül a falainak, a köd pedig olykor úgy zárja körbe az épületet, mintha maga a táj is őrizné a titkát.
Ez a Loftus Hall, amelyet gyakran Írország egyik leghíresebb kísértetházaként emlegetnek.
Az épület helyén már a középkorban erődített udvarház állt, később pedig többször átépítették. A ma ismert kúria története ezért több korszakot is magában foglal, normann eredetű birtok, főúri rezidencia, vallási intézmény és végül hátborzongató legendák helyszíne lett belőle. Hírnevét mégsem az építészete, hanem egy történet alapozta meg, amely állítólag a 18. században kezdődött.
A legenda szerint egy viharos estén hajó kötött ki a közeli partoknál. Egy előkelő megjelenésű, rejtélyes utazó menedéket keresett, ezért befogadták a Loftus Hallban élő családhoz. Az idegen műveltnek, udvariasnak és kellemes társaságnak tűnt. Senki sem sejtette, hogy vendégszeretetükért cserébe olyan emléket hagy hátra, amelyet a ház állítólag azóta sem tudott „elfelejteni”.
Egyik este a család leült kártyázni a vendéggel. A játék során a ház fiatal úrnője, akit a történet legtöbb változata Anne Tottenhamként említ, elejtett egy lapot. Lehajolt az asztal alá, hogy felvegye, ekkor azonban olyasmit pillantott meg, amitől megfagyott benne a vér.
A titokzatos férfi egyik lába nem emberi láb volt. A cipő vagy csizma helyén állítólag egy hasított pata kandikált ki a nadrágja szárából.
Anne rémülten felegyenesedett és szembesítette az idegent azzal, amit látott. A történet ettől a ponttól már a természetfeletti világába tartozik. A vendég állítólag felugrott, valódi alakja pedig egy pillanatra lelepleződött. Ezután lángok, füst és rettenetes zaj közepette a mennyezet felé emelkedett, majd áttörte a tetőt és eltűnt az éjszakában.
A ház egyik helyiségének mennyezetén a legenda szerint sötét, megperzselt nyom maradt utána. A történet hívei úgy tudják, hogy a sérülést hiába javították ki újra és újra, mindig visszatért. Mintha az épület maga sem engedte volna elfelejteni azt az estét, amikor az ördög állítólag vendégségbe érkezett.
Anne számára a találkozás végzetesnek bizonyult.
A legenda úgy meséli, hogy a fiatal nő a történtek után zavarttá, rémültté és egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Családja végül elzárta őt a kúria egyik szobájába, ahol hosszú időt töltött magányosan. Egyes változatok szerint egy különös testhelyzetben, térdét az álla alá húzva ült és alig reagált a külvilág jeleire.
Itt azonban a történet már több, egymástól eltérő változatra ágazik.
Van, amelyik azt állítja, hogy Anne a démoni találkozás miatt őrült meg. Más elbeszélések szerint szerelmi csalódás, titokban született gyermek vagy egy családi botrány állhatott összeomlása mögött. A természetfeletti történet talán csak később alakult ki egy valódi, tragikus női sorsot elfedve.
Anne halála után sem csitultak el a szóbeszédek. A helyiek szerint szelleme továbbra is a házban maradt. Lépéseket hallottak az üres folyosókon, ajtók nyíltak ki maguktól és különös alakokat véltek látni az ablakok mögött. Egyes beszámolók egy fiatal nő körvonaláról szóltak, mások gyermeksírást, suttogást vagy megmagyarázhatatlan hideg légáramlatokat emlegettek.
A ház legendáját az is erősítette, hogy a Hook-félsziget önmagában is különösen alkalmas helyszín egy kísértethistóriához. A vidéket télen viharok tépázzák, az Atlanti-óceán sötét hullámai pedig évszázadokon át hajósok életét követelték. A közelben álló világítótorony és a magányos partvidék olyan díszletet teremt, amelyhez egy tapasztalt rémregényíró sem tudna sokat hozzátenni.
A történészek ugyanakkor óvatosságra intenek. A Loftus Hallhoz kötődő ördöglegenda egyes elemei más európai népmesékben is felbukkannak. A kártyázó idegen, a rejtett pata és a mennyezeten át távozó démon ismert motívumok. Elképzelhető, hogy a helyi történet több, korábban is létező folklórelemből állt össze, majd nemzedékről nemzedékre egyre látványosabbá vált.
A dátumok és szereplők körül is vannak bizonytalanságok. A népszerű változat gyakran 1775 környékére datálja az eseményeket, más feldolgozások ettől eltérő időpontokat említenek. A fiatal nőt olykor Anne Loftusnak nevezik, noha a történeti családi kapcsolatok alapján az Anne Tottenham név pontosabb lehet. A legenda azonban soha nem szerette különösebben a levéltári pontosságot. Sokkal inkább azt őrzi meg, amit az emberek féltek kimondani.
Lehet, hogy a titokzatos vendég soha nem létezett. Talán Anne valódi betegséggel, traumával vagy családi kényszerrel küzdött, amelyet a későbbi korok démoni történetté alakítottak. Az is elképzelhető, hogy a fekete mennyezeti folt egyszerű tűzkár, beázás vagy építési hiba következménye volt. Ám a legenda éppen azért maradt életben, mert a bizonytalanság résein könnyen besurran a képzelet.
A Loftus Hall hosszú története során lakóházként, kolostorként és szállodaként is szolgált. Később látogatók előtt is megnyitották, akik vezetett túrákon ismerhették meg Anne történetét. Sokan számoltak be különös érzésekről, megmagyarázhatatlan zajokról vagy az üres szobákban tapasztalt nyomasztó jelenlétről. Ezek a beszámolók természetesen nem tekinthetők bizonyítéknak, de újabb rétegekkel gazdagították a ház hírnevét.
A Loftus Hall legendája végül nem azért izgalmas, mert bizonyítani lehetne, hogy az ördög valóban leült kártyázni egy ír családdal. Sokkal inkább azért, mert egyetlen történetben találkozik benne a vallásos félelem, a családi titok, a női kiszolgáltatottság és a vad, tengerparti táj.
A kúria üresen álló termei ma is könnyen mozgatják meg az emberi képzeletet. A régi falak nem beszélnek, de az ember hajlamos helyettük is történeteket mesélni. És amikor a szél végigsöpör a Hook-félszigeten, talán még a legjózanabb látogató is kétszer megnézi, milyen láb rejtőzik a kártyaasztal túloldalán.
