A hüvelyesek kémiai jellel hívják segítségül a ragadozó darazsakat a hernyók ellen, de sokáig nem volt világos, hogyan különböztetik meg a támadást a véletlen károkozástól.
A Washingtoni Egyetem tudósai azonosítottak egy kulcsszereplőt: egy INR nevű receptorfehérjét a levél felszínén. Ez a receptor felismeri az inceptint, egy rövid fehérjefragmentumot, amelyet a hernyók a levélrágás során szabadítanak fel. A jel vétele után a növény illékony vegyületek keverékét bocsátja ki a levegőbe, amely vacsorahívásként szolgál a darazsak számára. Mexikóban végzett terepi kísérletekben a működő INR génnel nem rendelkező növények 40%-kal kevesebb ragadozót vonzottak. Az egyszerű borotvavágások hernyónyál nélkül nem voltak hatással, ami arra utal, hogy a növény specifikusan a kártevő kémiai jellegzetességére reagál.
Ez a mechanizmus nagy gyakorlati jelentőséggel bír, mivel a sereghernyó több mint 80 növényfajt pusztít el világszerte. A kiváltó ok megértése lehetővé teszi a növénynemesítők számára, hogy megőrizzék vagy fokozzák ezt a védekező receptort a kereskedelmi forgalomban kapható fajtákban. Végső soron a földek a kémiai permetezések helyett a természetes ragadozókra támaszkodhatnak – írta meg a Gismeteo.
