A halál bizonyos esetekben még mindig tabu témának számít, de spirituális szempontból sokan, sokszor beszélnek róla. Most azonban néhány kémikus elmondta a DailyMail-nek, mi is történik pontosan a testünkben, mielőtt meghalunk – írta a bien.hu.
Az Amerikai Kémikusok Társasága szerint, amikor azt látjuk egy horrorfilmben, hogy valakit egy baltás gyilkos üldöz, tulajdonképpen hasonló érzéseink támadnak, mint amiket akkor éreznénk, ha minket üldöznének.
Az agyunkban tehát ugyanazok a folyamatok zajlanak le, persze sokkal kevésbé intenzíven. A félelem érzése azonban ilyenkor is megjelenik, ami azért fontos, mert képessé tesz minket, hogy a várható helyzetnek megfelelően reagáljunk, azaz, például elfussunk, ha komolyabb veszélyt észlelünk. A félelem egyúttal az adrenalin termelését is ösztönzi, megemeli a szívverésedet, és kiélesíti az érzékeidet: a látást, a hallást, a szaglást, de akár a hőérzetet is.
A félelemnek egy bizonyos szintje azonban éppen ellenkezőleg hat: leblokkolja a reakcióidat. Ennek evolúciós szempontból valószínűleg az a jelentősége, hogy segítsen észrevétlennek maradni a ragadozók előtt, hasonlóan, mint amikor bizonyos állatok halottnak tettetik magukat.
Ha a közvetlen veszély elhárul, vagyis például egérutat nyersz, a következő fizikai reakció a sikítás lesz: ezt ösztönösen teszed, és mások is ösztönösen dekódolják.
„A sikítás hangját az agy egy egészen más területen dolgozza fel, mint ahol a beszédet szokta” – magyarázzák a szakértők.
„A sikítás a fülből az agy egy bizonyos részébe kerül, amit amygdalának hívnak, ez az agy vészhelyzet-központja. Tulajdonképpen az, aki sikít, megpróbálja a saját kémiai agyi állapotát a te agyadba juttatni azzal, hogy ezt a vészhelyzet-központot stimulálja.”
A sérüléstől a halál utánig.
„Ha bekövetkezik a végzetes sérülés, nagy valószínűséggel komoly fájdalmat érzel” – teszik hozzá a tudósok a nyilvánvaló részletet, amihez talán még nem kell kémikusi diploma. A neuronok üzenetet küldenek az agynak: tegyen meg bármit, hogy a fájdalmat megállítsa.
Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy a legfrissebb tanulmányok szerint a klinikai halál beállta után az agy még tovább dolgozik. Ez egyfajta túlfeszülés eredménye, az utolsó energiák felhasználása, hiszen ezen a ponton nincs értelme tovább raktározni őket, így az agy végső kísérletet tesz a megmenekülésre, külső segítség nélkül azonban erre már nem sok esély marad.
Számos elmélet született arról is, hogy az agyunk végjátéka után a tudatunk elhagyja testünket és más dimenziókban létezik tovább. Ezt támasztják alá a halálközeli élményeket átélt emberek történetei is, akik „látták” önmagukat és környezetüket felülről, illetve érzékelték az emberek gondolatait tértől és időtől függetlenül.
Ha a test nem kap segítséget, a klinikai halál utáni következő lépcső a biológiai halál. És azt, hogy ez után mi következik, egyelőre csak a halálközeli élményeket átélők tapasztalataiból próbáljuk megtudni …
