„Kérdezitek, hogy bírom? Mármint a mocskot, a disznóságot, az ügyesnek maszkírozott csalást. Magánemberként nyugodtan. A politikában küzdelemmel. Fogcsikorgatás nélkül. És nem felejtettem el mosolyogni. Azt a szívességet nem teszem meg nekik.” Nehéz szívvel adok tanácsot egy felkent lírikusnak. De azért mégis, Ferenc, nem kellene semmit sem bírnod, ha „magánemberként” nem egy véres kommunista örvén rabolhattad volna a közvagyont, mocskosan és disznó módon. Nem kellene vicsorognod, ha nem árultad volna el, nem verted volna szét a saját pártodat.
Továbbá ha nem mondtad volna el a rémes beszédedet, nem asszisztáltál volna a véres rendőrterrorhoz. Végezetül ha nem fenyegetnél eszelős dühvel ügyészeket, nem akarnál földönfutóvá tenni jobboldali művészeket, újságírókat. Ám így tényleg tehetnél egy szívességet.
