Álomtörők

Zsolt egy ismert, bejegyzett autóalkatrész-gyártó céghez óhajtott elszegődni, nem valami faluvégi garázstuning kócerájba. Az eredeti ajánlat havi 1700 euró volt, mire kiért, ebből lett 1300. Önálló szobát ígértek – ehelyett hárman éltek volna egy munkásszállói lakrészben földre vetett szivacson, mosógép nélkül, egy ócska rezsóval. Ez a lakályos hely csupán 270 euróba került, igaz, a precíz németek, ahogy ígérték, be is jelentették. Az élelme és halovány élvezeti cikkek beszerzése után talán maradt volna 200-300 eurója, viszont tíz folyamatos, nyolcórás munkanap után öt szabadnap járt. Akkor nézhette volna a falat a szivacsáról, vagy elindulhatott volna búfelejteni, elűzni a magányt, a honvágyat. Zsolt két nap múltán hazatért. Én pedig tovább olvasom a ballib lapokban megjelenő cikkeket, amelyek szerint aki tud, induljon a szabad és fényes Nyugat felé.