Az Albert Camus-életműsorozat legújabb két kötetét, A pestist, valamint az Előadások és beszédek – Üzenet a száműzött magyar íróknak című könyvet mutatták be péntek este a Margó Irodalmi Fesztiválon, a Várkert Bazárban. Vargyas Zoltán fordító szerint a most megjelent művek ismét ráirányítják a figyelmet a Nobel-díjas francia író és filozófus munkásságára.
Egy évvel ezelőtt Albert Camus életművének utolsó darabjával, A száműzetés és az ország című novelláskötettel indult a Jelenkor Kiadó Camus-életműsorozata. A Margó Irodalmi Fesztiválon a minap mutatták be a sorozat legújabb két kötetét, az Előadások és beszédek – Üzenet a száműzött magyar íróknak című művet, amely most először jelent meg magyarul – és a francia író, filozófus elméleti munkásságába nyújt betekintést –, valamint A pestis című regényt, amelynek újrafordítása hatvan év elteltével időszerű volt.
Albert Camus csaknem egyedüliként állt ki 1956-ban a magyar forradalom ügye mellett – mutatott rá köszöntőjében Frédéric Rauser, a Budapesti Francia Intézet igazgatója. Majd hozzátette: szolidaritását mutatja A magyarok vére című kiadványa is, amelyben a következőképpen írt a forradalomról: „Létezik egy igazi Európa, mely abban egységes, hogy az igazság és a szabadság nevében ellenszegül a zsarnokságnak. A magyar szabadságharcosok ezrei ma ezért az Európáért halnak meg.” Az igazgató szerint Camus örök lázadó volt, aki azt vallotta, hogy az életnek semmi értelme, ha nem küzdünk az elnyomás, az igazságtalanság ellen.
Szavára az egész világ figyelt, akár az értelmiség helyzetéről, akár kulturális örökségről, akár háborúról vagy forradalomról beszélt. Az előadásait és beszédeit tartalmazó kötet harmincöt, 1937 és 1958 között elhangzott nyilvános beszédét gyűjti egybe. A magyar kiadás különlegessége, hogy az ’56-os eseményekkel foglalkozó szövegeket is találunk benne. De mint ismert, Camus nemcsak a magyar forradalom, hanem a poznańi, illetve az 1953-as berlini munkáslázadások mellett is kiállt. Mivel a francia értelmiség akkoriban erős kommunista befolyás alatt állt, és nem volt hajlandó tudomást venni a „torzulásokról”, ezzel az író több ellenséget szerzett magának.
„Április 16-án Bernard Rieux doktor a rendelőjéből kilépve, a lépcsőházban egy döglött patkányba botlott” – ezzel a mondattal kezdődnek a baljós események a 20. század egyik legkülönösebb, legnagyobb hatású, sokak szerint legjelentősebb regényében, amelyben az értékekhez való konok ragaszkodás jelenik meg – emelte ki Dunajcsik Mátyás költő, író, műfordító, aki Vargyas Zoltánnal, a könyvek fordítójával beszélgetett. Vargyas elmondta, bízik abban, hogy az életműsorozat új köteteinek megjelenésével a szerző újra a figyelem középpontjába kerül. Majd megjegyezte: A pestis hatvan évvel ezelőtti fordítása egyenetlen volt, számos félrefordítást is tartalmazott. Például a regény első mondata most pontosabb, mint a régi fordítás, hiszen egy orvosnak nem dolgozószobája van, hanem rendelője.
Dunajcsik megjegyezte: annak ellenére, hogy Camus többször hangsúlyozta, nem szeret nyilvánosan szerepelni, egy igazi szónok volt, aki retorikai és prozódiai tökéletességgel építette fel beszédeit. Vargyas hozzáfűzte: lehet, hogy ezek a szövegek ma idealistának vagy naivnak hatnak, de abban az időben egyáltalán nem voltak azok.
Végül lapunknak elmondta, párhuzamosan szerkesztette a két kötetet, ezáltal egyértelműen látszik: a szerző a beszédekben és előadásokban kifejtett gondolatait a regényben művészien, tömören fogalmazta meg.
