Jelentősen átrendezte az európai országok gazdasági teljesítményét a 2008-as válság. Van olyan EU-tag, amelyik gazdasága egynegyedével zsugorodott, és olyan is, amelyik ugyanennyivel bővült hét év alatt. Magyarország már csaknem ott áll, ahonnan elindult. Ugyanakkor további dinamizmusra van szükség.
A legnagyobb szórást, amennyiben a 2008-as válság utáni gazdasági állapotot nézzük, a kelet-közép-európai térség országainak teljesítménye mutatja. Az összkép alapján azt mondhatjuk, hogy ez a régió talált magára a leginkább, vagyis visszatért a válság előtti felzárkózási pályára. A rangsor elején a régió országait láthatjuk: a lengyelek mellett a szlovákokat, románokat és bolgárokat. Ugyanakkor például Horvátország továbbra is lejtmenetben van, a gazdasági kilátásai sem fényesek. A súlyos bankválságon keresztüleső Szlovénia viszont magára talált, ahogy Magyarország is. Mindez a Portfolio elemzéséből derül ki. Az internetes portál összeállítása szerint a magyar teljesítmény tavaly összességében már elérte a 2007-est, és az idén a 2008-as csúcsot is meghaladjuk. Ezzel együtt látható, hogy a térség legjobban teljesítő országaihoz képest a válság során felhalmozott lemaradásunk csak akkor hozható be, ha tovább dinamizálódik a magyar gazdaság.
Biztató lehet viszont számunkra, hogy úgy tűnik: a régiónkban folytatódhat a konvergencia. Igaz, erre egyelőre nem Magyarország a legerősebb bizonyíték, de a 2014-2015-ös növekedés már optimistábbá tehet minket. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a potenciális növekedésünket továbbra is a nem túl „acélos” 2-2,5 százalékos sávba teszik a jegybank szakértői. Általános vélekedés szerint ez ellen rövid távon a tőkevonzó képesség helyreállításával, közép távon pedig az oktatási, egészségügyi helyzet javításával tehetünk.
Idetartozik, hogy formailag mást gondol a közgazdaságtan a válság végének, mint amit a hétköznapi gondolkodás sugall. A válság végét ugyanis nem a zsugorodás megállásához szokták kötni, sőt, még csak nem is ahhoz a ponthoz, amikor a gazdasági teljesítmény eléri a válság előtti szintet. Ehelyett a potenciális kibocsátás elérését szokták figyelni a közgazdászok, nagyon leegyszerűsítve azt, hogy mikor éri el a gazdaság azt a teljesítményt, amit a válság nélkül ugyanabban az évben elért volna.
