A múlt héten avatta fel Nagy Gábor Tamás polgármester és Illés Dávid református lelkipásztor, esperes Szilágyi Dezső emléktábláját a róla elnevezett téren, a főváros I. kerületében, a jogász és politikus születésének százhetvenötödik évfordulója alkalmából. „Magyarság és európaiság, kereszténység és polgárosodás, jog és igazságosság nem választhatók el egymástól, Szilágyi Dezső életpályája erre tanít bennünket” – mondta akkor Nagy Gábor Tamás.

Szilágyi mindenképp történelmünk egyik méltatlanul elfeledett alakja, annak ellenére is, hogy több, az igazságszolgáltatásban véghezvitt fontos reform is a nevéhez köthető, így például a polgári házasságról szóló jogszabályt is ő dolgozta ki. Jogász családban, Nagyváradon született 1840-ben, így hát gyakorlatilag a családi hagyományt folytatta akkor is, amikor pályaválasztásakor a jogi tanulmányokat választotta. Előbb Bécsbe, majd Pestre ment tanulni, s később, ügyvédi munkája mellett újságíróként is dolgozott a Pesti Napló és a Magyarország című lapoknál. Huszonhét évesen titkárként került az igazságügyi minisztériumba – Horvát Boldizsár vezetése idején –, ahonnan három évvel később, hivatalos megbízatással Nagy-Britanniába küldték. Kint tartózkodása idején a parlamenti és jogi intézményrendszert tanulmányozta. Hazatérése után, 1871-ben mandátumot szerzett, előbb a Deák-párt, majd a Szabadelvű Párt képviselőjeként tevékenykedett. Utóbbiból azonban később kilépett, s a Mérsékelt Ellenzék vezető politikusaként folytatta pályafutását.
Miután 1889 áprilisában igazságügyi miniszter lett, három kabinetben, a Tisza-, a Szapáry-, és az első Wekerle-kormányban is megőrizte ezt a pozícióját.
Izgalmas politikai karrierje mellett mindvégig fontos volt számára az egyházi szerepvállalása is: 1876-tól a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzőjeként tevékenykedett, 1898-tól pedig a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka volt. Egy évvel korábban választották meg a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává.
Az országszerte különböző településeken róla elnevezett utcák és terek ellenére tisztelete és emléke mégis a Délvidéken él a legélénkebben: Vajdaságban, Nyugat-Bácskában egy falu viseli a nevét és őrzi emlékét, ahol a templomkertben mellszobra is áll.



