Az elmúlt hetekben a szocialista brókerbotránytól volt hangos a sajtó. Ennek kapcsán pedig reflektorfénybe kerültek a kártalanítást végző társaságok, amelyek tevékenységéről a közvélemény vajmi keveset tudott. A Befektetővédelmi Alap az egyik, amely részben vagy egészben mérsékelheti a befektetők veszteségeit.
A pénzintézeti ügyfelek kártalanítását pedig az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) végzi. Itthon, hasonlóan sok más európai országhoz, az EU által előírt minimális összeget fizeti a kártalanítási alap. Pedig az Európai Bizottság évekkel ezelőtt benyújtott egy módosító javaslatot, melyben egységesen ötvenezer euróra – azaz a jelenlegi két és félszeresére – emelték volna a kártalanítási alap alsó határát.
Február 24-én érkezett az első sokkoló hír a Magyar Nemzeti Banktól (MNB), hogy a Buda-Cash meghamisította az elmúlt több mint tíz év adatszolgáltatását, és százmilliárd forinttal nem tud elszámolni. Ezt követően a Hungária Értékpapír Zrt.-nél, majd pedig a Quaestor Értékpapír Zrt.-nél is szabálytalanságokra bukkant a felügyelet. Ezek a visszaélések együttesen több százmilliárd forintra rúgnak. A kirobbant brókerbotrány okán joggal aggódnak a pénzüket féltő ügyfelek. Bár a csalások miatt sokakat jelentős veszteség ér, a károk mérséklésére létrehozott Befektetővédelmi Alap (Beva) részben vagy egészben kártalaníthatja a befektetőket. A Beva önálló jogi személy, amely a törvény rendelkezései, valamint saját szabályzatai alapján, tagjai díjbefizetései (egyszeri csatlakozási díj és éves tagdíj) felhasználásával korlátozott vagyoni biztosítást nyújt abban az esetben, ha valamely tagja a meghatározott ügyfélköveteléseket fedezet hiányában nem képes kiadni – írta a Portfólió. A Beva tagjainak belépéskor csatlakozási díjat kell fizetniük, amelynek mértéke a csatlakozó vállalkozás jegyzett tőkéjének 0,5 százaléka, de nem lehet kevesebb, mint ötszázezer forint, és nem haladhatja meg a hárommillió forintot. A tagok továbbá éves tagdíjfizetéssel járulnak hozzá az alap forrásaihoz. Ennek alapja a tárgyévet megelőző naptári évben az alap kártalanítási kötelezettsége alá tartozó befektetők tulajdonát képező, az alap tagjának kezelésében lévő pénz és értékpapír átlagos állománya. Az éves díj mértékét a díjalap arányában határozzák meg az egyes tagok esetében, figyelembe véve a teljes díjalapból az egyes befektetők kártalanítási összeghatárt meg nem haladó értékű pénz- és értékpapír-állományának összesített értékét. Ha a rendelkezésre álló összeg a kártalanításra nem lenne elég, a Beva igazgatósága rendkívüli befizetést rendelhet el tagjai terhére, illetve hitelfelvételről dönthet. A Bevának jelenleg 13 milliárd forintra rúg a vagyona, melyet a tagok rendkívüli befizetése 14,5 milliárd forintra növelhet. A rendkívüli befizetés jogcímen a jogszabály szerint legfeljebb az előző éves tagdíj összegét fizethetik be. Így a várhatóan jelentkező pótlólagos forrásigényeket a Beva teljes mértékben a piacról lesz kénytelen bevonni, miután az MNB jogszabályi okok miatt nem segíthet, még az OBA-nak nyújtott rövid, likviditási hitel sem kivitelezhető.
Az Európai Unió 1997-ben kiadott irányelve egységes keretrendszert határoz meg. A jelenlegi uniós direktíva szerint a kártalanítási alapnak a fedezett eszközök értékének legalább 0,5 százalékával megegyező forrással kell rendelkeznie. Az irányelv által lefektetett legfontosabb alapelvek a következők: kötelező és egyetemes rendszer, a minimális kártalanítási összeg húszezer euró, azonnali kompenzáció, valamint a tagállamokra kiterjedő hatáskör.
Számos kritika
A Portfólió szerint sok kritika érte a jelenlegi rendszert, miután a húszezer eurós minimumot 1997 óta egyetlen alkalommal sem igazították a változó körülményekhez, hiába a gazdasági világválság, az infláció és a befektetők pénzügyi eszközökben levő növekvő kitettsége. Ezen probléma orvoslására az Európai Bizottság módosító javaslatot nyújtott be, de hosszas egyeztetés után ezt visszavonták, miután a tagállamoknak nem sikerült közös álláspontot kialakítaniuk. A módosító javaslat többek között a következőket tartalmazta:
– a kompenzációs keret minimálisan előírt húszezer euróról egységesen ötvenezer euróra történő emelése,
– a felmerült kárból a befektetőket terhelő, legfeljebb tízszázalékos limit eltörlése,
– a tagállamokban működő kártalanítási alapok forrásaihoz történő hozzájárulások egységesítése,
– az egyes tagállamokban működő alapok szorosabb együttműködése (például: végső esetben hitel nyújtása a bajba került alapnak),
– a kártalanítási kifizetések felgyorsítása,
– a MiFID (egy kérdőív, mely alapján a befektetési szolgáltatók felmérik az ügyfél kockázattűrő képességét, pénzügyi ismereteit és helyzetét) által érintett összes eszköz biztosítva legyen,
– harmadik félnél jelentkező problémák esetén is fizessen az alap (például letétkezelő nemfizetése esetén),
– befektetők részletesebb tájékoztatása az alap által biztosított és nem biztosított eszközökről.
Hol mire számítsunk, ha baj van
Nemcsak itthon húszezer euró a kártalanítás felső határa, az uniós országok többségében szintén az irányelv által előírt minimumösszegre számíthatnak a befektetők. A kelet-közép-európai régió egyik meghatározó tőkepiacán, Ausztriában a természetes személyeket száz százalékban kártalanítják, de maximum húszezer euróig, míg jogi személyek és társas vállalkozások esetében a felső limit szintén húszezer euró, de csak 90 százalékban történik a kártalanítás. A régió másik legnagyobb tőkepiacán, Lengyelországban a kompenzációs alap legfeljebb 22 ezer euróig biztosít, mégpedig úgy, hogy az első háromezer euróig száz százalékban, az e feletti résznek pedig 90 százalékában, de maximum 22 ezer eurónak megfelelő zlotyig. Igen hasonló a helyzet Németországban is, a befektetőket itt is a minimálisan előírt, legfeljebb húszezer euróig kártalanítják, ráadásul itt csupán a kár 90 százalékáig kompenzál a befektetővédelmi alap, a veszteség tíz százaléka a befektetőt terheli. Franciaországban ugyanakkor igen nagyvonalú a helyi befektetővédelmi alap, sőt meglehetősen nagy az átfedés a betétbiztosítással. Itt 70 ezer euróig biztosítják a tagoknál vezetett értékpapírszámlákon levő értékpapírokat, azonban abban az esetben, ha az értékpapírszámlához kapcsoló pénzeszközök visszafizetése sem biztosított, további 70-100 ezer euróig fizet kártalanítást az alap, attól függően, hogy a befektetési szolgáltató rendelkezik banki háttérrel vagy nem. Az Egyesült Királyságban is nagyobb összegben biztosítják az ügyfeleket, kár esetén 2010-től száz százalékban kártalanítják, de legfeljebb 50 ezer fontig, amely csaknem 70 ezer euró.
Hogyan tovább?
A jövőben fellépő hasonló esetek megelőzése érdekében az MNB több módosítást javasolt a tőkepiaci törvény befektetővédelemre vonatkozó részével kapcsolatban. Többek között felvetette az Országos Betétbiztosítási Alap és a Beva összevonását a befektetők és a betétesek hatékonyabb védelme érdekében, de megemelnék a Beva jelenleg húszezer eurós biztosítási összeghatárát is. Ez főleg a nyugdíj-előtakarékossági számlával rendelkező ügyfelek számára lehet jó hír, ugyanis a javaslat szerint az olyan termékekre, amelyek elsősorban megtakarítási célt szolgálnak, magasabb kártalanítási összeget kellene fizetnie a Bevának.
