Húsz évvel a kultikus regény megjelenése után Chuck Palahniuk képregényben folytatja a Harcosok klubját. A tízrészesre tervezett sorozat David Fincher karakteres képi világát követi. A társadalomkritikus attitűd a régi.
A Harcosok klubja valószínűleg minden idők egyik legfélreértettebb filmje, legalábbis számtalan rajongó hangsúlyozza, hogy elsősorban a társadalomkritikája miatt erőteljes, illetve egy nemzedék lázadását testesíti meg a modern, formatervezett, márkaközpontú világ, a média által irányított és manipulált igények ellen. Ugyanakkor – ha David Fincher rendezésében talán mindez kevéssé is érhető tetten – Chuck Palahniuk eredeti regénye kétélű fegyver. Hiszen amellett, hogy tényleg szót emel a huszadik század értékveszteségével szemben, a mindezek ellen küzdő főszereplőből is komplett idiótát csinál, belátva a kisember tehetetlenségét és a társadalom működése elleni hiábavaló, szánalmas küzdelmét. A történet névtelen főszereplője egy átlagos irodai alkalmazott, aki egy nap megismerkedik egy férfival, aki rámutat egész létezésének addigi értelmetlenségére, és felébreszti benne a konvenciókkal való totális szembehelyezkedés vágyát, végül egyre több idegen bevonásával egyfajta globalizmusellenes terrorszervezetté kovácsolódnak.
Az ukrán származású Palahniuk Amerikában született, egy lakókocsiparkban nőtt fel, és eredetileg katolikus papnak készült, a bérmálás feltétele azonban az volt, hogy egy jótékonysági intézményben dolgozzon előtte. Egy kórházba osztották be, ahol „beleszeretett a vérbe”, később pedig a nyugtatókkal került közeli kapcsolatba. Végül újságíró-diplomát szerzett, dolgozott egy kisebb lapnál, önkéntes munkát vállalt egy halálos betegekkel foglalkozó egyesületnél. Sokkolta, amikor apját barátnőjével együtt a lány volt barátja megölte a börtönből frissen szabadulva. Múltjának ezen fejezetei, álmatlansága, örök kívülállósága, a társadalom pereméről való származása és a radikalitás – tagja a hírhedt Kakofónia Társaságnak – jelentik életművének visszatérő elemeit, stílusát pedig a – vállaltan Bret Easton Ellis által inspirált – minimalizmus jellemzi. Írói pályája csupán a harmincas évei közepén kezdődött, miközben kamionszerelőként dolgozott, első regényét azonban a kiadó elutasította, mert túlságosan sokkolónak találta, ekkor Palahniuk emelte a tétet és megírta a Harcosok klubját, amelyet legnagyobb meglepetésére viszont megjelentettek 1996-ban. Túlságosan nagy feltűnést azonban ekkor még nem keltett, csupán három évvel később vált az amerikai irodalom kultikus alakjává, miután David Fincher Brad Pitt és Edward Norton főszereplésével mozgóképre alkalmazta. Érdekes azonban, hogy a siker ellenére sem kapta fel a filmgyártás a műveit, egyedül a Cigányút című regényét vitték vászonra, de a második legismertebb könyvét, a Túlélőt például a mai napig nem adaptálták. Palahniuk a kamionszerelés mellett a járművekhez használati utasításokat is készített, talán innen ered az, hogy minden könyvének megírásakor alapos háttérmunkát végez: az említett Túlélő főszereplője egy különös háziszolga, így a könyv olvasása közben a legkülönfélébb foltok eltávolításának módját is megtanulhatjuk, a Harcosok klubja kapcsán pedig pontosan utánanézett, hogy hogyan lehet otthoni hozzávalókból bombát készíteni – a receptet aztán a kiadó kérésére kicsit megváltoztatta.
Palahniuk a történet képregényes folytatását már évekkel ezelőtt a fejébe vette, csupán el kellett sajátítania a teljesen eltérő elbeszélésmódot követelő műfaj sajátosságait és meg kellett találnia a – David Fincher képi világát követő – rajzolót. A választása Cameron Stewartra esett, a borítót pedig David Mack készíti. A tízrészesre tervezett sorozat májusban boltokba kerülő első füzetének első hét oldalát a kiadó feltöltötte az internetre. A kiadó szintén nyilvánosságra hozta az első két lapszám címlapját is, amelyből a második füzet borítója az érdekesebb, hiszen tökéletesen megalapozza a mű hangulatát: David Mack Grant Wood 1930-ban készített Amerikai gótika című ikonikus festményét gondolta újra a szereplők arcával. w
<br /
