Kőrózsa címmel ma este mutatják be a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának programsorozatában a Tóth Erzsébet költőnő kötete alapján készült zenés költői estet.
A költeményekhez Újhelyi Kinga és Lukács Miklós írt zenét. Tóth Erzsébet költőnő lapunknak elmondta: a Kőrózsa című kötete 2012-ben jelent meg a Nap Kiadónál, de nagyon régen kezdte írni ezeket a verseket. „Töredékek lettek meg belőle, aztán elkapott egy rendkívül erős érzés, azelőtt soha nem éltem át ilyet: egyszerre szólalt meg bennem két hang. Annyira egyszerre, hogy azonnal a papíron is megjelent. Bal oldalon ment az egyik monológ, pár üreset ütöttem a gépben, és folytatódott a jobb oldalon, de már a másik hang. Másik hang, másik személyiség. Rögtön párhuzamos monológoknak neveztem ezeket a szövegeket. Először férfihangok voltak, de aztán rájöttem, hogy van olyan terület – nagyon is sok – amit nem tudhatok a férfi lélekről. A testről főleg nem. Szép lassan alakultak nőivé a monológok, lassan alakult az is, hogy ők ketten összezárva legyenek. Még nem volt eldöntve, hogy börtönben ülnek, ez csak később jött.” A párhuzamos monológokat ma este Edelényi Vivien és Varga Klára adja elő a Pesti Vigadóban, énekel Újhelyi Kinga.
Cimbalmon Lukács Miklós játszik, fúvós hangszereken közreműködik Borbély Mihály, nagybőgőn pedig Novák Csaba. Az est szerkesztője és rendezője Mispál Attila. „A börtön persze metafora is, tehát szabad kezet kaptam. Két ember az életben is lehet összezárva, nem kell ahhoz börtön, elég – mondjuk – egy munkahelyi, családi, közösségi összezártság, hogy ennek minden hátránya és esetleges előnye megjelenjen. A család is lehet börtön, a társunk is, és az ember is személyiségének és testének foglya. De a börtön, mint helyszín, sok lehetőséget adott a játékra: egész versek jöttek létre úgy, hogy én sem tudtam pontosan, ez csak képzelet-e, vagy meg is történt az illetővel a múltban. Sokszor beszélünk a másikhoz úgy, hogy aki hallgat minket, egészen másra gondol. A múltban jár, ott sincs. Aztán az álmokkal is lehetett variálni” – mondta el lapunknak Tóth Erzsébet.
Cimbalmon Lukács Miklós játszik, fúvós hangszereken közreműködik Borbély Mihály, nagybőgőn pedig Novák Csaba. Az est szerkesztője és rendezője Mispál Attila. „A börtön persze metafora is, tehát szabad kezet kaptam. Két ember az életben is lehet összezárva, nem kell ahhoz börtön, elég – mondjuk – egy munkahelyi, családi, közösségi összezártság, hogy ennek minden hátránya és esetleges előnye megjelenjen. A család is lehet börtön, a társunk is, és az ember is személyiségének és testének foglya. De a börtön, mint helyszín, sok lehetőséget adott a játékra: egész versek jöttek létre úgy, hogy én sem tudtam pontosan, ez csak képzelet-e, vagy meg is történt az illetővel a múltban. Sokszor beszélünk a másikhoz úgy, hogy aki hallgat minket, egészen másra gondol. A múltban jár, ott sincs. Aztán az álmokkal is lehetett variálni” – mondta el lapunknak Tóth Erzsébet.
