A pénzügyi rendszert fenyegető veszélyekre és közelgő globális válságra figyelmeztetett Ronald Reagan elnök egykori tanácsadója. David Stockman szerint a jegybankok kétségbeesett kamatcsökkentő politikája irreális árazásokat eredményezett. A nyersanyagpiacokról begyűrűző defláció és a válság óta növekvő adósságszintek egyre nagyobb kockázatokat hordoznak.
David Stockman, pénzügyi befektető, egykori republikánus képviselő, 1981–85 között Ronald Reagan elnöksége alatt a költségvetési előkészítéséért és végrehajtás felügyeletéért felelős szervezet vezetőjeként dolgozott. Vezető pozíciókat töltött be több pénzügyi és kockázati tőkecsoportnál. A kapitalizmus korrumpálódása címen írt könyvében élesen bírálja a kormányzatot a válság kezeléséért, az amerikai jegybank expanzív politikáját, amely szerinte mesterségesen alacsonyan tartott kamatokkal torzítja a szabad piaci mechanizmusokat és pénzügyi buborékok kialakulásához járul hozzá.
A világ vezető központi bankjai korlátlan erőforrásaikat, vagyis pénzteremtési lehetőségeiket kihasználva egymásra licitálva, példa nélküli pénzügyi ösztönző programokkal igyekeznek évek óta beindítani a gazdasági növekedést, azt követően, hogy a falig mentek a kamatok csökkentésével, ami már tovább nem volt fokozható.
Az Egyesült Államokban már 73-ik hónapja nulla százalékon áll a kamatszint, teljesen elszakadva a valóságtól - nyilatkozta David Stockman, aki szerint a folyamatok mára ellenőrizhetetlennél váltak. A zéró kamatpolitikával és pénzbőségből a bankok és spekulánsok profitáltak, miközben ezzel párhuzamosan a megtakarítókat büntették. Eközben az amerikai adósság fenntarthatatlanul növekszik.
A jegybankok monetáris politikája egyfajta globális leértékelődési versenyhez vezetett. Ebből előbb vagy utóbb Kelet-Ázsia országai és Kína sem maradhatnak ki, hiszen dráguló devizájuk miatt versenyhátrányba kerülnek a japán termelőkkel, akik a mesterséges jen gyengítés előnyeit használják ki a világpiacon.
Vajon miért jegyeznek államkötvényeket a befektetők ilyen árazás mellett két olyan ország esetében, amelyek magas adóssággal és súlyos fiskális problémákkal küzdenek, ha csak nem azért mert ezzel az Európai Központi Bank kötvénypiaci tranzakcióinak leendő hatásait árazzák – tette fel a kérdést a pénzügyi szakember. Szerinte óriási kockázatokat rejtenek ezek a kötvények, mert az EKB-s monetáris politikája sem hoz megoldást, a problémákat csak elódázza és semmi nem garantálja, hogy az euróövezet a jelenlegi formájában fennmarad. A jegybanki politikák megingása, ami véleménye szerint elkerülhetetlenül lesz, heves árváltozásokhoz, piaci korrekciókhoz vezetnek.
Az árupiaci fejlemények is aggodalomra adnak okot. A vasérc tőzsdei ára harmadára esett a csúcsokról, az ipari kapacitástöbblet kialakulása pedig jelentős deflációs veszélyeket rejt. Erre példaként Kínát hozza fel a szakértő, amely jelenleg is több acélt exportál, mint az Egyesült Államok. Ami ennél is megdöbbentőbb, hogy a világ második számú gazdaságának vas és acélipari kapacitástöbblete önmagában nagyobb mint az EU, az Egyesült Államok, valamint Japán teljes kibocsátása. Stockman szerint a kínai ingatlanfejlesztési lufi kipukkanása után Kína dömpingáron fogja a világot olcsó acéllal elárasztani, ennek jelei már most is megfigyelhetők.
Globálisan a cégek, magánszemélyek és kormányok 7 ezer milliárd dollárral, 200 ezer milliárd dollárra növelték tartozásaikat nyolc év alatt. A tartozások állománya a világgazdaság GDP-jének 270 százalékáról 286 százalékára ment fel.
2007 és 2014 között az eladósodottság növekedése (a GDP százalékában)
*Írország 172
*Görögország 103
*Portugália 100
*Kína 83
A kínai gazdaság nem csak ebből szempontból jelent kockázati tényezőt. A McKinsey & Co. tanácsadó cég friss tanulmányából kiderül, hogy Kína teljes adósságállománya, beleértve a teljes vállalati, háztartási és kormányzati adósságot 14 év alatt 2 ezer milliárd dollárról 28 ezer milliárd dollárra ugrott. Az adósság hét év alatt 20 ezer milliárd dollárt meghaladóan emelkedett, ezzel Kína teljes adósságállománya elérte a bruttó hazai termék 282 százalékát, ami az amerikai mutatónál is magasabb.
A pénzügyi sajtóban meglehetősen alul kezelt elemzés számos döbbenetes adatot tartalmaz. Ha a GDP bővülés ütemét nézzük akkor is szembetűnő az aránytalanság. Ha hinni lehet a kínai statisztikai adatoknak, amit Stockman nem biztos, hogy kell, akkor a kínai GDP 2007-hez képest nyolc év alatt 5 ezer milliárd dollárról 10 milliárd ugrott, ami eltörpül a teljes adósságállomány ugyanezen idő alatt mért 20 ezer milliárdos emelkedésével.
Hét év alatt a nem pénzügyi szektor adósságállománya ötezer milliárddal 12,5 milliárdra ugrott, ami az ingatlanszektorban működő cégek számlájára írható. A teljes kínai adósság közel 40-45 százaléka köthető ingatlanberuházásokhoz.
Stockman szerint ezek olyan szélsőséges torzulások a piaci folyamokban, amelyek fenntarthatatlanok. Figyelem, veszélyhelyzet, katasztrófa közeleg, így is fogalmazhatnék – írta a blogjában a pénzügyi szakértő, aki szerint a jelenlegi piaci árazás „helyreállítása”, a kiigazítás csúnya lesz.
