„Kell egyfajta bátorság ahhoz, hogy egy zenekar kivigye a dalait a színpadra, akkor is, ha még nem teljesen készek” – mondja Harcsa Veronika, aki Bin-Jip nevű formációjával hamarosan országos turnéra indul, kitekintve kicsit a határainkon túlra is. Az énekesnő Andrew J-vel és Gyémánt Bálinttal alkotta elektro-alternatív csapata új, Heavy című lemezét mutatja majd be a tavaszba nyúló koncertsorozaton. Harcsa Veronikát a közönséggel együtt formálódó albumról és a Brüsszelben eltöltött évekről is kérdeztük.
- A második lemez különlegessége, hogy együtt formálódott a közönséggel. A dalok a koncerteken kapott visszajelzések alapján nyerték el végleges formájukat?
- Kell egyfajta bátorság ahhoz, hogy egy zenekar kivigye a dalait a színpadra, akkor is, ha még nem teljesen készek. Ezt mi most bevállaltuk. Aki visszajárt a koncertjeinkre, hallhatta hogyan alakulnak, változnak a számok. Hozzá kell tennem, a próbateremben máshogy működnek a dalok, mint a koncerteken. A színpadon ugyanis más lélekállapotba kerül az előadó, sokkal jobban érzi, mi a sok, mi a kevés, hol kell még változtatni.
- Melyek azok a dalok, amelyek a legtöbbet alakultak?
- Több olyan dal is szerepel a lemezen, ami egyfajta live actből született. Ilyen például a Noway boy és az Enjoy the rest. Ezek kezdetben improvizációk, spontán zenei ötletek voltak, később nyerték el végső formájukat.
- A Heavy kísérletező hangzások felé nyit. Mennyire nehéz új színeket felfedezni akár a hangjában, akár a hangszerekben?
- Egyszerre nehéz és könnyű. A Bin-Jipnek nem az a legfontosabb célkitűzése, mint sok más elektronikus zenekarnak, hogy mutasson valami igazán újat a világnak. Ez inkább egy belső utazás – mindenki a saját hangszerén keresgél, és leginkább saját magunknak igyekszünk újat mutatni. Elsősorban Andrew J, a producerünk alakítja a hangzásvilágot, ugyanakkor Gyémánt Bálint és én is megpróbálunk minél újabb színeket hozni a dalokba.
- A nagyközönség dzsesszénekesnőként ismerte meg. A Bin-Jip világa most közelebb áll önhöz?
- Mindig is sokféle dolgot csináltam, az Erik Sumoban – ami egyáltalán nem mondható dzsessz zenekarnak – például öt évig énekeltem. Ez a kettősség mindig megvolt bennem. A zenében a szabadságot tartom a legfontosabbnak, nincsenek stílusbeli elvárásaim. Ezt pedig a Bin-Jipben ugyanúgy megtalálom, mint a Gyémánt Bálinttal közös duóban.
- Két évig Brüsszelben élt. Milyen tapasztalatokat gyűjtött kint?
- Nagyon inspiráló volt, sokféle zenével találkoztam. Emellett technikailag is sokat jelentett a kint eltöltött két év. Az ottani tanárok és a megismert zenék elősegítették az önfelfedezés, kísérletezés folyamatát.
