Párizs a terror után

Szükség és asszimiláció
Nógrádi György szerint az Európai Uniónak két kérdést kell megválaszolnia.
Az első az, hogy szüksége van­-e migránsokra. A német alkancellárt idézte, aki kereken megmondta, hogy „az jöjjön hozzám, aki nekem kell”. Ez egy teljesen új megközelítés volt az addigi visszafogott kijelentésekhez képest. Emellett nehéz dolog dönteni, hiszen özönlenek a menekültek az országba. Ha nem fogadjuk be őket, szörnyű emberek vagyunk, de ha befogadjuk őket, akkor csak idő kérdése, hogy rendkívül nehéz helyzetbe hozzuk a kontinenst – mondta.
A második kulcsfontosságú kérdésként a bevándorlók integrálását nevezte meg, márpedig ezek az emberek elképesztő hátrányban, lemaradásban vannak, gazdaságilag és társadalmilag is.

Az európai érdeknek nincs köze az amerikaihoz
Megoldásként három tervet javasolt, új Irán-­stratégiát, új Szíria­-stratégiát és új Oroszország-­stratégiát, mivel más az európai nemzetek érdeke, nem lehet összekeverni az amerikaival. Obama G20­-as javaslatát hozta fel példának, amelyben az amerikai elnök azt javasolta, hogy hozzanak létre egy angolszász szövetséget Oroszország ellen, második ötlete pedig egy új Amerika–Ausztrália–Japán­-szövetség volt Kínával szemben.
A világ legbefolyásosabb három vezetőjéből kettő ellenösszefogna. Ez nem túl célszerű – emelte ki a szakértő.
Európa hatalmas kihívások előtt áll, és ezekre meg nem tudott egységes választ adni. Az idő ellenünk dolgozik, és muszáj megoldást találni ezekre a biztonságpolitikát fenyegető problémákra – szögezte le.

Kaotikus helyzet, zavaros vezényszavakkal
Hetvenhétezer ember kapott állampolgárságot 2014-­ben, ami rekordszám a hatvanmilliós lakossághoz. Olyan kaliberű francia politikus viszont nincsen, aki kezelni tudná a helyzetet – emelte ki Nógrádi.
A januári felvonulás sikert hozott, viszont maga az üzenet rendkívül zavaros volt: a sajtószabadság és a terrorellenesség üzenete egymás mellett szerepelt, s ezután nem meglepő, hogy az iszlám közösség nem tudta eldönteni, hogy ők is részt vegyenek­-e a felvonuláson, vagy sem. Nem tudták, hogy ők most szerepelnek a fenyegetés okozói között, avagy az „áldozatok” között kezeli őket az állam. Számos politikusnak is meggyűlt a baja, és sokszor magyarázkodnia kellett, hogy a terror ellen menetel, avagy a sajtószabadságért: a menet utáni, hétfői reggeli francia sajtószemlében Orbán Viktor a legemlegetettebb politikusok között volt, mondván, hogy ő mit keres egy sajtószabadságért menetelő tüntetésen, holott tudjuk, hogy más szempontok is jelen voltak ezen a demonstráción.
Igazából nagy kapkodás van francia részről, s az egység már akkor sem volt teljes, mikor négymillióan meneteltek együtt. A tömegből a legtöbben a terror ellen jelentek meg, semmi közük nem volt a sajtószabadsághoz, sem más egyébhez. Ők egyszerűen csak azt szerették volna, ha biztonságban tudnának élni – emelte ki.

Szimbolikus választás volt Párizs
Franciaország helyzete speciális, mivel egy történelmi országról van szó, jelentős gyarmatterületekkel, amelyek jó részében az iszlám a hagyományos vallás. Algériát 1848­ban csatolták magukhoz, így ezek a hatások is megmutatkoznak a társadalom tagoltságában. Franciaország emellett a nyugati civilizáció fellegváraként értelmezi önmagát, nem véletlen, hogy terrorakciók helyszínéül választották a dzsihádisták. Mint mondta, a karikatúraháború nem Párizsban kezdődött, hanem Dániában, de az előrehaladott francia társadalmi feszültség volt az, ami az erőszak továbbterjedését eredményezte a 2015-ös támadás után.

Fejérdy Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet elemzője szerint Franciaországban hatalmas súrlódásokat okoz a többgenerációs bevándorlás. Ezek a személyek munkavállalóként érkeztek, a legtöbb esetben szegény körülmények között éltek, és kiszorultak az ipari nagyvárosok peremterületére. Nem tudtak kiemelkedni helyzetükből, s a túlzsúfolttá váló negyedekben nevelkedő francia muzulmán fiatalok nem találták, és a mai napig sem találják a helyüket. Ez a kettős identitás megoszlik a családtól örökölt és a civilizációs, helyben tanult identitás között. A francia társadalom kitaszítja őket, hiszen nem azért érkeztek, hogy belül franciává váljanak, ez csak a munkavállaláshoz és a hosszú távú lakhatáshoz szükséges előfeltétel volt. A francia társadalom számára pedig problematikus integrálni őket, hiszen a gazdasági nehézségeken túl társadalmi problémákba is beleütköznek. A külvárosokban lakó családoknak több mint a kétharmada csonka család, s a munkanélküliség is elérte a negyvennégy százalékot. Tehát sok esetben munka és életcél nélkül tengődő fiatalokról van szó, akik nem találják az identitásukat. S ebben a közegben a nem feltétlenül mély iszlám vallási háttérrel rendelkezők pont azt az elismertséget és autoritást keresik, amelyet a saját családképükből hiányolnak a legjobban. A közel-­keleti probléma pedig csak még inkább generálja ezt a feszültséget.

A másik legnagyobb problémának az internetet nevezte a külügyi elemző. Még a legszegényebb emberek is hozzá tudnak férni az internethez manapság, s ezen keresztül olyan propaganda­hadjáratok folynak a dzsihádista csoportok részéről, amikkel nagyon könnyen be lehet hálózni az eltévedt fiatalokat – emelte ki. A radikalizálódást nem lehet csupán a bevándorló fiatalok rovására írni: sok esetben a radikalizálódott, erőszakot tervező vagy végrehajtó fiatalok az „ősfrancia” fiatalok soraiból kerülnek ki, náluk is terjed a szélsőséges irányzat, ami szintén az identitászavarra vezethető vissza – magyarázta. Nyilván nem ők adják a radikalizálódott fiatalok zömét, de vannak statisztikák, melyek húsz százalékra teszik ezeknek a szélsőséges „ősfrancia” fiataloknak a számát a radikalizáltak között.

A francia kormány tisztában van azzal, ami a külvárosokban történik, de jelenleg nincsen még erre megoldás – mondta Fejérdy Gergely. Sok civilszervezet próbálkozik, de egyelőre eredmény nélkül, pedig közvetlen, konkrét lépésekre is szükség van. A titkosszolgálatok felkészültek de nem tudnak semmit sem tenni, mert őket is törvények kötelezik. Ha valaki egy börtönből kiszabadul, és nem érkezik bejelentés a rovására, nem nyomozhatnak utána.

Négyféle terrorfenyegetést lehet elkülöníteni.

• A Szíriából vagy Irakból visszatérő harcosok problémája, ami nem új keletű: 2014­-ben egy francia terrorista egy zsidó múzeumban lövöldözött.
• Az önmagát radikalizáló terroristák esete, ilyen volt a január 7-­i terrortámadás egyik elkövetője, itt az internetnek is hatalmas szerepe van. Közvélemény­kutatásokból kiderült, hogy a szólásszabadságért harcoló franciák ötven százaléka úgy nyilatkozott, hogy korlátozni kell az internettartalmakat, és a hatóságok kezébe helyeznék a regulázás mértékét. Sokszor még a kínai televízió és rádió példáját is emlegetik mint lehetséges megoldást.
• Régi dzsihádista hálózatok: itt egyes párizsi városnegyedekben összegyűlt fiatalokról van szó, a Kouachi testvérek is beletartoztak ebbe a „közösségbe”.
• Arra is fel kell készülni, hogy a terrorizmus elleni háború nemcsak a Franciaországon belüli területeket érinti, hanem az ország külföldi érdekeltségei is hangsúlyosak lesznek. Ezekre kell felkészülniük, de hatalmas dilemmába ütköznek, mert a jelen célok eléréséhez pont azt a hadsereget kellene megerősíteniük, amit mostanában terveztek leépíteni.

Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, iszlámszakértő az eseményen emlékeztetett: Az Iszlám Állam gyökerei a 2000-­es évekre vezethetők vissza. Irakban a 2003­-as amerikai megszállás után fogtak össze, majd törtek előre a szélsőségesek. A szíriai helyzet viszont egy fontos dologban különbözik: Aszadot nem tudta még elmozdítani a helyéről az Egyesült Államok, de a szíriai szunniták megerősödése a szélsőségesek összefogásával végződött. Az adószedés és a túszejtés területén pedig olyan gazdasági hátteret alakított ki magának a terrorszervezet, amivel egyelőre nem tudnak mit kezdeni a nyugati hatalmak.
Elkerülhetetlen a katonai beavatkozás, de Amerika is vonakodik (a szíriai vegyi fegyverek bevetése után sem küldtek csapatokat). Bár most közös fellépéssel akarják megsemmisíteni az Iszlám Államot, végső megoldás csak akkor következhet be, ha már sikerült rendezni a konfliktusokkal teli országok helyzetét a régióban. Ezután pedig a hazautazó dzsihádisták helyzetét kell megoldani.

Nógrádi György szerint az amerikai terv a következő: fölfegyverzik a szíriai ellenzéket, akik le fogják győzni az Iszlám Államot. De a biztonságpolitikai szakértő szerint ez nem fog bekövetkezni. A kurdok sem kapnak semmit, senki sem akar nekik egy külön államot adni, maximum harminc-­negyven éves, elavult fegyvereket.
A térségben két fontos bevethető erő van: az egyik az iráni, a másik pedig a török hadsereg – emelte ki. Az Iszlám Állam szétveréséhez nem lesz elég régi fegyverek küldése az ottani ellenzéknek vagy légi csapások elrendelése.
Szárazföldi csapatokat kellene küldeni a területre, európai és amerikai katonákat. A fő kérdés az lesz, hogy a párizsi terrortámadás után átlépik­e ezt a határt a nemzetek – mondta végezetül.