Célszerű lenne a rendőrség rendészeti és igazgatási szervezetét szétválasztani a bűnüldözési tevékenységtől – véli Finszter Géza kriminológus egy általa is végzett, 2009-es kutatásra alapozva.
A húszmillió forintos kenőpénz átvételén tetten ért egykori kisgazda országgyűlési képviselő, Székely Zoltán az ügyében folytatott nyomozás adatai szerint egy vállalkozónak azt mondta, az ő feladata „pártja kasszájának feltöltése, amit csak úgy tud megvalósítani, ha az egyes pályázatokat az általa ajánlott cégek nyerik”. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények büntetőeljárási tapasztalatairól szólva idézte fel ezt a példát a közelmúltban egy konferencián Finszter Géza kriminológus, hozzátéve, bár az egykori parlamenti képviselő esetét a hazai bűnüldözés feltárta, éppen az a szál lett elvarratlan és feltáratlan, hogy mi lett az átadott kenőpénzek sorsa. Erőfeszítés sem történt a nyomozás során ennek felderítésére – hangsúlyozta a kriminológus, aki egy kutatási tanulmányban az eset mérlegelése után szerzőtársaival azt írta, „azt sem sikerült tisztázni, hogy az egyéni gazdagodáson túl meghúzódnak-e a háttérben olyan pártfinanszírozási problémák, amelyek nem zárhatóak ki az oksági mezőből”.
Finszter egy másik példát is felidézett az Országos Kriminológiai Intézetben 2009-ben folytatott kutatásból, a korrupcióval leginkább fertőzöttnek tartott pályázati pénzek világából. A jogeset arról szólt, hogy egy szakmai egyesület vezetője a 2,5 millió forint pályázati pénzt teljes egészében magáncélra fordította. Az ügyben a másod- és a harmadrendű vádlott többször is utalt arra, hogy a pályázat elnyerése érdekében a pályáztató minisztérium államtitkárának és az elbírálásban illetékes embereknek ötszázezer forint „lobbipénzt” kell fizetni.
Ennél a 2004-ben történt esetnél, amelynél a vádlottakat jogerősen elítélték, szintén elmaradt a bűnügy széles körű és minden részletre kiterjedő felderítése – mondta lapunk kérdésére a kriminológus, hozzátéve, a sikkasztást bizonyították, de hogy történt-e „lobbipénzfizetés”, vagyis visszaosztás a kiutalt pályázati pénzből, azt már nem. „A közélet tisztulását szolgálhatta volna, ha további hivatalos személyek vétkességére derül fény” – állapította meg a kutatási jelentés. A jogesetek kutatásában Finszter Géza mellett Dunavölgyi Szilveszter és Mészáros Ádám vett részt.
A vizsgálatnak az egyik következtetése az volt – magyarázza Finszter –, hogy a rendőrség rendészeti és igazgatási szervezetét célszerű lenne szétválasztani a bűnüldözési tevékenységtől, amelynek az igazságszolgáltatás berkein belül van a helye. Amíg a rendőrség kormányzati irányítás alatt működik, nehéz megakadályozni, hogy politikai érdekek ne befolyásolhassák egy-egy különösen kényes ügy nyomozását. Ez egyébként az Európai Unió számos országában is így van. Például Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban, de Olaszországban is az ügyész az ura a bűnügyi nyomozásnak. „Magyarországon is az ügyész felügyeli a nyomozást, ám a rendőri szervezetet nem az ügyész irányítja” – mutatott rá Finszter, aki szerint amúgy egy kutatás esetében két baj történhet. Az egyik, ha azt teljesen figyelmen kívül hagyják a döntéshozó szervek, a másik pedig, ha azt egy az egyben bevezetik, anélkül hogy előtte az élet próbájának vetnék alá.
Finszter egy másik példát is felidézett az Országos Kriminológiai Intézetben 2009-ben folytatott kutatásból, a korrupcióval leginkább fertőzöttnek tartott pályázati pénzek világából. A jogeset arról szólt, hogy egy szakmai egyesület vezetője a 2,5 millió forint pályázati pénzt teljes egészében magáncélra fordította. Az ügyben a másod- és a harmadrendű vádlott többször is utalt arra, hogy a pályázat elnyerése érdekében a pályáztató minisztérium államtitkárának és az elbírálásban illetékes embereknek ötszázezer forint „lobbipénzt” kell fizetni.
Ennél a 2004-ben történt esetnél, amelynél a vádlottakat jogerősen elítélték, szintén elmaradt a bűnügy széles körű és minden részletre kiterjedő felderítése – mondta lapunk kérdésére a kriminológus, hozzátéve, a sikkasztást bizonyították, de hogy történt-e „lobbipénzfizetés”, vagyis visszaosztás a kiutalt pályázati pénzből, azt már nem. „A közélet tisztulását szolgálhatta volna, ha további hivatalos személyek vétkességére derül fény” – állapította meg a kutatási jelentés. A jogesetek kutatásában Finszter Géza mellett Dunavölgyi Szilveszter és Mészáros Ádám vett részt.
A vizsgálatnak az egyik következtetése az volt – magyarázza Finszter –, hogy a rendőrség rendészeti és igazgatási szervezetét célszerű lenne szétválasztani a bűnüldözési tevékenységtől, amelynek az igazságszolgáltatás berkein belül van a helye. Amíg a rendőrség kormányzati irányítás alatt működik, nehéz megakadályozni, hogy politikai érdekek ne befolyásolhassák egy-egy különösen kényes ügy nyomozását. Ez egyébként az Európai Unió számos országában is így van. Például Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban, de Olaszországban is az ügyész az ura a bűnügyi nyomozásnak. „Magyarországon is az ügyész felügyeli a nyomozást, ám a rendőri szervezetet nem az ügyész irányítja” – mutatott rá Finszter, aki szerint amúgy egy kutatás esetében két baj történhet. Az egyik, ha azt teljesen figyelmen kívül hagyják a döntéshozó szervek, a másik pedig, ha azt egy az egyben bevezetik, anélkül hogy előtte az élet próbájának vetnék alá.
