Országjárásba kezd jövőre az LMP

– Az LMP a tavasszal ismét bekerült az Országgyűlésbe és az Európai Parlamentbe. Sikeresnek tartja a pártját?

– Ha azt nézzük, milyen volt a helyzetünk 2012-13-ban, illetve hogy milyen esélyeket adtak nekünk a 2014-es választásokra a közvélemény-kutatók és a különböző valóságmagyarázók, akkor sikeres év volt az LMP számára. Egyesek éveken át komolyan munkálkodtak azon, hogy vagy elsüllyesszenek, vagy a Bajnai-brigádhoz csatoljanak minket. Ilyen frakciószakadást nem sok párt tudott eddig túlélni, még Európában sem. Az persze más kérdés, hogy önmagában az öt százalék fölötti eredmény miatt nem gyújthatunk örömtüzeket.

– Az ősszel és a télen a kormány, illetve a teljes politikai elit ellen is tüntetések voltak. Nem veszélyeztetik a demonstrálók a pozícióikat? Hiszen évekkel ezelőtt önök is egyfajta elitelutasító mozgalomként indultak.

–  Sok LMP-s van a tüntetők között. Teljesen érthető a demonstrálók felháborodása a kormányzat eszement ötletei és embertelen társadalompolitikája miatt. Mi a 2014-es kampányban is azt hangoztattuk, hogy történelmi zsákutca az elmúlt huszonöt év s benne a második Orbán-kormány felzárkóztatási politikája. Arra tettünk javaslatot, hogy szakítsunk mindezzel, és ebben kétszázhetvenezer szavazó támogatott minket. Az utóbbi két hónapban az LMP népszerűsége visszakerült arra a szintre, ahol 2012 elején volt, tehát hét százalék körül állunk, három-négyszázezren támogatják a pártot. De ha az önkormányzati választások megyei listás eredményeit is elemezzük, megállapítható: az öt megyéből, ahol elindultunk, négyben áprilishoz képest növelni tudtuk a szavazatszámainkat, már hatszázalékos volt a támogatásunk. Az elmúlt két hónap társadalmi elégedetlensége az LMP és a Jobbik táborát növelte.

– Nem merült fel, hogy aktívabban vegyenek részt ezeken a demonstrációkon? Miért nem szólalt fel egyszer sem?

– Ez fel sem merült, tiszteletben tartjuk a szervezők autonómiáját. Egy parlamentáris demokráciában az Országgyűlésben képviseletet szerzett pártoknak nem dolguk ráépülni a tüntetésekre. Az a feladatunk, hogy az utcán megjelenő elégedetlenséget, haragot becsatornázzuk a parlamenti politikába, alternatívát mutassunk fel az elmúlt negyedszázad politikai elitjével szemben méltán elégedetlen millióknak.

– Egy politikai pártnak mindig a hatalomra kerülés a célja.

– Álszent, hamis dolog lenne ezt cáfolni. A hatalom eszköz, amelyen keresztül egy párt a küldtetését a haza javára teljesítheti.

– De ehhez megfelelő szervezettségre lenne szükség, amely nem a fő erőssége az LMP-nek. Vidéken szinte nem is létezik a párt. Hogyan kívánják megerősíteni a szervezeti hálójukat?

– Erős túlzás, hogy vidéken nem létezik az LMP. A megyeszékhelyek többségében bekerültünk a városi közgyűlésbe, hárommal több megyeközpontban és eggyel több megyei közgyűlésben vagyunk jelen, mint a 2010-es önkormányzati választás után. Négy éve az országgyűlési szavazáson nem tudtunk minden körzetben egyéni jelöltet állítani, most viszont igen. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a szervezeti hálónk hiányosságai komoly gátját jelentik a párt növekedésének. A keleti országrészben több választókerületben is két százalékra „vagyunk belőve”, ami az országos összeredményünket is lehúzza. El kell érnünk, hogy a helyi közösségek szintjén jelen legyünk, a mindennapokban tudjuk bemutatni a programunkat. Építkeznünk kell, ennek első fejezete, hogy 2015 elején képviselőtársaimmal együtt országjárásba kezdünk. Kaptunk egy esélyt arra, hogy felépítsük az LMP-t, ha úgy tetszik, idén áprilisban nem állítottak ki bennünket a játékból, csak visszaparancsoltak a startvonalhoz. Most újrakezdjük, és készülünk 2018-ra.

– Három és fél év múlva összefognának a baloldallal?

– Az LMP 2018-ban egyedül indul a választáson, és természetes szövetségesek híján kellő erejű felhatalmazást akar szerezni ahhoz, hogy megvalósíthassa programját. Van egy ví­ziónk arról, miképpen nézzen is ki egy megújuló Magyarország, illetve arról is, miként lesz több valódi munkahely és kevesebb korrupció az Orbán utáni Magyarországon. Tudjuk, hazánk miképp tud hozzájárulni ahhoz, hogy egy szabad kereskedelmi Európa helyett egy ökoszociális Európa jöjjön létre. Azt is látjuk, hogy a jelenlegi magyar politikai térben mindehhez nincsenek meg a természetes szövetségeseink. Így nem lehet más célunk, csak az, hogy saját jogon váljunk kormányzati tényezővé úgy, hogy nem segédcsapat leszünk valaki mellett. A célunkhoz hosszú út vezet, és ehhez legalább olyan csoda kellene, mint a 2010-es parlamenti bejutásunk, a 2014-es feltámadásunk. De mivel már jó néhányszor produkáltunk csodákat, miért ne sikerülne ez harmadszorra is?

– Ismét az önálló politikai irányról beszél, Veszprémben mégis összefognának minden politikai párttal a Fidesz–KDNP-vel szemben. Nincs ebben ellentmondás?

– Nincs, mert a veszprémi összefogás sürgetése egy aktuálpolitikai helyzetre adott válasz lenne. Egyértelmű, hogy pillanatnyi érdekek miatt állhatnak össze az ellenzéki pártok. A Fidesz–KDNP már nyolc éve uralja a politikai teret, a tavasszal másodszorra kapott kétharmados többséget, és másodszorra él vissza felhatalmazásával. Ahhoz, hogy politikai változás induljon el, lélektani pillanat adódott, hiszen Veszprémben megrogyaszthatjuk a hatalmát. Ez most valamennyi ellenzéki erőnek – más-más okokból ugyan – közös érdeke. Veszprém alapve­tően jobbközépnek, de nem nyerhetetlen körzetnek számít. Mivel a Fidesz az esélyes, komoly fegyvertény lenne az ellenzék győzelme. Közjogi értelme persze a technikai kétharmadnak ma már nincs, de ezzel együtt azért is fontos a bukása, mert a Fidesz április óta minden kérdésben azzal söpri le az érveinket, hogy a tavasszal ismét ekkora felhatalmazást kapott. Ezt a sekélyes érvet lehet februárban megsemmisíteni. Nem arról van szó, ki aratja le a babérokat, a Jobbik, az LMP, az MSZP vagy valamelyik piócapárt, hanem arról, hogy meg tudjuk-e rogyasztani a Fideszt.

– De az MSZP-nek és az ön meghatározásával a piócapártoknak már van jelöltjük Kész Zoltán személyében.

– Sajnálom, hogy a szocialisták megint úgy táncoltak, ahogy Gyurcsány Ferenc fütyült, és egy szélsőségesen liberális, szabad piaci fundamentalista jelölt mellé álltak be, aki egy rendszerkritikus párt számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Nem vették figyelembe, hogy Veszprémben a Jobbik tavasszal tizenhat százalékot szerzett, az LMP pedig hat-hét százalékot tudott elérni, az ősszel pedig még javítottunk is az eredményünkön. Az LMP egy független indulót, Józsa László közgazdászt ajánlotta a többi ellenzéki tényező figyelmébe, de nyitottak vagyunk tárgyalásra más jelöltekről is. Egyelőre itt tartunk, még nem tudjuk, lesz-e megegyezés.