Számos, eddig még sosem látott tárgyat mutat be a Néprajzi Múzeum a vidéki zsidóság életét megidéző időszaki tárlatán. A holokauszt-emlékévhez kapcsolódó kiállításról, a zsidók és nem zsidók közötti szellemi és tárgyi kapcsolatokról lapunknak Szarvas Zsuzsa főigazgató-helyettes, a tárlat vezető kurátora beszélt.
(Kapcsolatok vonzásában. A zsidó és nem zsidó nők hasonló főkötőt viseltek (Fotó: Néprajzi Múzeum/Kerék Eszter)
A holokauszt-emlékév részeként különleges időszaki tárlat látható a Néprajzi Múzeumban Kő kövön – Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából címmel. A második világháború idején a magyar társadalomból szintén kiszakított fővárosi zsidóságról több a mai tudásunk, ám a szinte teljesen elpusztított vidéki zsidóságról töredékes emlékek és ismeretek maradtak – erre reflektál a tárlat alcíme is. Konkrét példák alapján a zsidó hétköznapokat és ünnepeket, a különböző foglalkozási és társadalmi rétegeket mutatják be, illetve egy-egy meghatározott témát járnak körül.
Lapunknak Szarvas Zsuzsa főigazgató-helyettes, a tárlat vezető kurátora elmondta: a városi tereket és a zsidósághoz köthető épületeket bemutató szekció azt tárja fel, hogy egy-egy településen hogyan helyezkedtek el a zsidósághoz köthető épületek. Például Bonyhád egykor virágzó közösségének jelentős helyszínei a városközpontban csoportosultak, hiszen fontos volt, hogy a vallásgyakorláshoz kapcsolódó funkciók egymáshoz közel legyenek, emellett a zsidóság fő tevékenysége a kereskedelem volt, amely a központi helyeken zajlott – tette hozzá. A tárlaton felidézik a vidéki zsidó kereskedők jelentőségét is, hiszen a bolt és a kocsma zsidó tulajdonosé volt egy-egy településen. A kurátor kiemelte, Tokaj bortermelésében és -kereskedelmében, Mezőkövesd matyó kézimunkáinak terjesztésében és Makó hagymakereskedelmében markáns szerepe volt a zsidóságnak – elsősorban a két világháború közötti időszakban. Egy másik szekcióban a tárgyi és szellemi kapcsolatokat is bemutatják zsidók és nem zsidók között. Akár olyan is előfordult, hogy a nők főkötője markáns hasonlóságot mutatott zsidók és nem zsidók között. Szarvas Zsuzsa elmesélte, hogy a kultúrák találkozását és egymásra hatását bizonyítja néhány gyermekjáték – hanukai pörgettyű (trenderli) – és hímzett, falra akasztható házi áldás is. Előbbiekből nemcsak héber feliratú, hanem magyar betűkkel készült is előkerült – tehát valószínűleg nem zsidó gyerekek is játszottak vele –, utóbbiakból pedig – a keresztény kultúra hatásaként – fellelhetők jiddis nyelvűek is. Két különleges digitális installáció is helyet kapott a kiállításon: az egyik a Pápáról származó adománykönyv, amely közel kétszáz évnyi jótékonykodást idéz meg, a virtuálisan lapozható kötet névsorából az adatokkal rendelkező adományozókhoz fotót és további információkat kapcsoltak. A másik pedig a sabbat előestéjének szertartását mutatja meg, a péntek esti étkezés előtti gyertyagyújtást, imákat, áldásokat – de csak akkor indul a vetítés, ha legalább három ember leül az asztal köré a jelzett székekre.
A 2015. május végéig megtekinthető kiállításon többtucatnyi, eddig a nagyközönség előtt soha be nem mutatott tárgyat és gazdag fotóanyagot tekinthetnek meg az érdeklődők a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből.
Gondolatok a könyvtárban
Üldözött irodalom és kifosztott könyvesboltok
Betiltott lapokat és írókat, kirabolt könyvtárakat és a könyvek megsemmisítésének képi emlékeit idézi fel a holokauszt-emlékév részeként a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében holnap nyíló időszaki tárlat. A Könyvek holokausztja című kiállítás, amely január 24-ig tekinthető meg, a hetven éve „a szellemi élet megtisztításának” jelszavával lezajlott eseményeket mutatja be. Ennek egyik legmarkánsabb példája volt, amikor 1944. június 15-én egy budafoki papírgyárban közel félmillió kötetet daráltak le a zúzógépekkel. A barbár aktus idején már javában folyt a vidéki zsidóság deportálása és a fővárosi zsidók csillagos házakba költöztetése is. A kiállításon a tablók utalnak az előzményekre, a hírlapok, kiadók és szerzőik ellen a zsidótörvényekkel indított hadjáratra. Iratok, fotók, cikkek villantják fel a tiltólistákra tett írók műveivel kapcsolatos kényszerintézkedések abszurd részleteit. A kiállítás érdekessége egy összeállítás a holokauszt áldozatává vált Hollán Lajos fotográfus korabeli, eddig ismeretlen színes képeiből, amelyek a negyvenes évek Budapestjének derűt és békét mutató arcát szembesítik a komor végkifejlettel.
Áldozattá vált sportolóink
A Városligeti Műjégpályán kiállítás nyílt tegnap A magyar sportélet áldozatai a holokausztban címmel. A tárlaton a második világháború idejének sportvilágát, illetve a legnevesebb áldozatok és túlélők életútját ismerhetik meg az érdeklődők, de vetített digitális képanyag is látható. Az eredményes magyar zsidó sportolókat bemutató válogatást tegnap Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes és Deutsch Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, az MTK elnöke nyitotta meg.
Ritka fotók a Klauzál téren
Különleges tárlat az erzsébetvárosi gettó emlékére
Hrecska Renáta
A magyar holokauszt hetvenedik évfordulójára emlékeztető programok sorában a fővárosi Klauzál téren látható rendhagyó kiállítás A pesti gettó emlékezete címmel január 18-ig. Belső-Erzsébetvárosban 1944-ben alakították ki a gettót, az ide zárt mintegy hetvenezer embernek, az értelmetlenül el- és meghurcoltaknak kíván emléket állítani a tárlat az önkormányzat szervezésében. Egy magas falú, zárt épületben fiatal kortárs művészek, a holokauszt utáni „harmadik generáció” tagjainak a témára reflektáló alkotásait láthatják az érdeklődők, akiknek tágabb értelemben vett kulturális identitásuk szerves részét képezi a holokauszt traumája és az arra adott egyéni válasz. Az építmény külső falán eddig a nyilvánosság előtt kevésbé ismert, megrendítő archív fotók tanúskodnak a gettóbeli iszonyatról, a nyilas terror és a főváros ostroma idején e területre kényszerített emberekkel történt borzalmakról. Ahogy az elmúlt hetekben a megnyitón Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes elmondta, Budapest száz évvel ezelőtt még az európai zsidóság egyik központja volt, és többek között ennek a ténynek is köszönhette világvárossá fejlődését. (HR)
Új kiadásban a forrásmű
Az erzsébetvárosi önkormányzat támogatásával a közelmúltban ismét kiadták Lévai Jenő korabeli dokumentumok, visszaemlékezések és személyes élményei alapján 1946-ban írt, A pesti gettó története című kötetét. A néhai újságíró a kronologikus eseménysoron kívül statisztikai adatokat is közöl. Az új kiadás utószavában Varga László történész kitér a mű dokumentum- és forrásértékére, de arra is, hogy miképp váltak áldozattá a nácikkal szembeszálló zsidó vezetők a Rákosi-korszakban.
