"Rock is dead” – énekelte (vagy inkább kántálta) Jim Morrison (Doors) egyik legendás koncertjén, s bár ő és Jimi Hendrix, Janis Joplin, Brian Jones, John Bonham és még annyian tragikusan korán – vagy rocksztárként pont időben? – elmentek, a rock (minden ellenkező híreszteléssel szemben) nem halt meg. Nem, elpusztíthatatlannak tűnik, annak ellenére is, hogy legszebb évein (hatvanas, hetvenes évek) már egészen biztosan túl van.
Skandináviában éppen reneszánszát éli a műfaj, ami nálunk elképzelhetetlennek tűnik, ott megtörtént: Svédországban a led zeppelines, Black Sabbath-os ős-rockot játszó Graveyard nyerte a helyi Grammy-díjat! (Megérdemelten: a Hisingen blues egészen elképesztően jó album). S bár a Graveyard sajnos még nem jött el Magyarországra, mások szerencsére megteszik. Most szerdán például az ős-stoner rockot játszó német Kadavar zenekar lép fel Budapesten az A38-klubban, ezt a fellépést az igazi rock rajongóinak kár lenne kihagyniuk.
A német trió úgy húz, úgy zúz, ahogyan kell, mintha éppen a 1969-ből toppantak volna ide, de nem ám másolva, nosztalgiázva, hanem őszintén, precízen, pontosan. Blues-alapok, kemény riffek, pszchidelikus elszállások – a néhány éve alakult zenekar visszahoz valamit azokból a régi időkből, amelyről sokan le, illetve kimaradtunk. Utolsó albumuk, az Abra Kadavar remek kritikákat kapott mindenhol, nem véletlen. Azt is írhatnánk, világsiker, de erről rockzenekar esetében már nem igazán lehet szó. Elmúltak az idők, vagy mégsem? A Black Sun-t című dalt hallgatva semmiképp.
